A nyírbátoriak tovább menekülnek a győzelembe

Nyírbátor - A nyírbátori csapatkapitány is sajnálja az edzőváltást, de íratlan szabály, hogy ilyenkor a kispadon kezdik a rendcsinálást. Interjú: Tóth Szilvszterrel, a Nyírbátori FC NB III-as futballcsapatának kapusával.

Új időszámítás kezdődött Nyírbátorban azzal, hogy Kovács János edzővel közös megegyezéssel szerződést bontottak. A hétfő délutáni edzést már a beugró Tóth Tibor tartotta, aki hivatalosan két meccset, a Tiszaújváros elleni hazai és a ceglédi összecsapást vállalta. A végleges megoldást ezidő alatt kell megtalálnia a vezetőségnek, de hogy a játékosokat miként érintette a váltás, arról Tóth Szilveszter kapussal, csapatkapitánnyal beszélgettünk.

Aligha bömbölt a buszon a zene Jászberényből hazafelé.

Tóth Szilveszter: Hát nem bulibusszal jöttünk haza, ez tény. Volt idő gondolkodni, én is azon töprengtem, hogy mikor kaptam legutóbb egy meccsen hetet. Meg ötön tizennyolcat. Nem találtam a megoldást.

Baracsi Balázs elnök és Kovács János távozó edző is azt hangsúlyozta, hogy a felelősség közös, magyarán a játékosok is vastagon benne vannak a gyenge rajtban. Így gondolják ezt az érintettek is?

Tóth Szilveszter: Egyértelműen, tudjuk, hogy mekkora a részünk a mostani bukdácsolásban. Nagyon sajnáljuk az „Öreget”, egy rossz szót nem tudnék mondani róla, de a csapatsportok egyik íratlan törvénye, hogy ha nincs eredmény, akkor az edzővel kezdik a rendcsinálást. Benne volt a pakliban a váltás, ezzel együtt a hétfői bejelentéskor azért megfagyott a levegő az öltözőben. Kovács János és segítője, Tuska János kedden búcsúzott el tőlünk, nagyon jó volt a viszonyuk a csapattal, semmivel sem dolgoztak rosszabbul, mint tavaly, amikor a nyolcadik helyen végeztünk.

Jól tudjuk, hogy a célkitűzés alapján magasabbra vágytak?

Tóth Szilveszter: Azt tudtuk, hogy nem tartozunk majd a bajnokesélyesek közé, de azért a középmezőnyben most is helyünk lehet. Legalábbis erre pályáztunk a bajnokság előtt, de a rajtunk nem ennek megfelelően alakult. Hiszem, hogy egy sikerrel megindulhatnánk felfelé, csak rá kellene éreznünk a győzelem ízére. A felkészülési időszakban úgy tűnt, minden rendben, jól ment a játék, senkitől sem kaptunk ki, pedig játszottunk a Szparival és a Kisvárdával is. Aztán a rajt nem sikerült jól, a Hatvan elleni hazai vereség után meginogtunk. Tudtunk, hogy a kis Loki és a Nyíregyháza ellen nem mi leszünk az esélyesek, és sajnos nem is tudtunk pontokat szerezni ezeken a meccseken.

A legnagyobb törést viszont éppen az a meccs okozta, amikor az egyetlen pontjukat szerezték az Újpest II ellen.

Tóth Szilveszter: Fura, de tényleg így van. Pedig akkor azt éreztem, hogy végre egyenesbe jöhetünk. Jól ment a játék az elején, végre vezettünk, nem is egy, hanem két góllal, amikor tizenegyest rúghattunk. A büntető kimaradt, a szünetben Ambrusz Árpád sérülése miatt át kellett szervezni a csapatot, és minket zavart meg, hogy emberelőnybe kerültünk, főleg, hogy az ellenfél szépített is. Nagy csalódás volt az a meccs, nem is tudtunk belőle talpra állni.

A vezetőség sem vitatja, hogy ők is elszúrták a nyarat, elsősorban azzal, hogy szűk a játékoskeret. Ki lehet jelenteni, hogy rosszul igazoltak?

Tóth Szilveszter: Nem lenne elegáns, ha mindent az új játékosokra fognánk, már csak azért sem, mert a felkészülési időszakban még úgy tűnt, ők is erősségei lehetnek a csapatnak. Tény, lehetnénk többen, de a sérülésekkel előre nem kalkulálhattunk. Tudomásul kell venni, a mi lehetőségeinkből ennyire tellett, hogy alacsonyabb osztályból és utánpótláskorú játékosokat igazoljunk. Nálunk nincsenek több százezres fizetések, így esélyünk sem volt arra, hogy az NB I-ből érkezzenek hozzánk futballisták.

Említette, hogy sosem kapott még öt meccsen tizennyolc gólt. Ezekből hány szárad a lelkén?

Tóth Szilveszter: Nekem is megvan a felelősségem a gyenge szereplésben, kaptunk olyan gólokat, ami az enyém volt. Korábban is hibáztam, csak akkor valahogy elbírta a csapat. Mindig volt valaki, aki lendített a szekéren, jött egy gól a semmiből, vagy ha bakiztam is, kisegített a kapufa. Most említhetném a Szpari elleni második gólt, amikor rossz döntést hoztam a kifutásommal, ezzel együtt nem lett volna törvényszerű, hogy gólt kapjunk belőle. Csak valahogy most ilyen időszakban vagyunk, nekünk minden kifelé, az ellenfeleknek befelé pattan. Most is vannak bravúrjaim, másoknak is akadnak felvillanásai, csak amikor csapatszinten sok a rossz megoldás, akkor nem tűnik fel az, ami egyébként jól működik.

Erdei Zoltán távozása tényleg pótolhatatlan veszteség?

Tóth Szilveszter: Hiányzik a csapatból a játéka és a szellemisége is, de lett volna időnk arra, hogy pótoljuk, hiszen már az előző bajnokság végén ismertük a szándékát.

Tóth Tibor alkalmas lehet arra, hogy felrázza a társaságot?

Tóth Szilveszter: „Tike” a játékostársam is volt, jól ismerem. Kellett egy kis környezetváltozás a csapaton belül, lehet, hogy ugyanazok a gyakorlatok, mint Jani bácsinál, de ilyenkor már az is számít, ha másként mondják el.

Csapatkapitányként kikérték a véleményét a vezetők az edzőváltás előtt?

Tóth Szilveszter: Nem, és ez így is van rendjén. Én is csak a hétfői edzés előtt tudtam meg, hogy mi az új felállás. Azt kérték tőlem, hogy legyek egyfajta kapocs Tóth Tibor és a játékosok között, mert most mindenkinek egyfelé kell húznia. Innentől kezdve nem egymásra kell mutogatni, hogy te nem jól passzoltál vagy rossz helyre adtad a labdát, hanem önkritikát gyakorolni, egyúttal lezárni a múltat. Semmi nincs veszve, egy győzelemmel akár két-három helyet is előreléphetnénk a tabellán. A DVSC-DEAC-nak is az az egy győzelme van, amelyet ellenünk szerzett, és a Tiszaújvárost is utolérjük, ha szombaton legyőzzük hazai pályán.

Meglesz a három pont?

Tóth Szilveszter: Más választásunk nincs is. Menekülnünk kell a győzelembe!

Bodnár Tibor