Gondos gazdák az egyesületek

Nyíregyháza - Fesztóry Sándor szerint nincs szükség harmadik személyre, a horgász szervezetek példamutatóan kezelik a vizeket. Interjú: Fesztóry Sándorral, a MOHOSZ alelnökével.

Tisztújítást tar­tottak a november végén a Magyar Országos Horgász Szövetség vezetőségében. Nagy elismerés megyénk számára, hogy az országos szövetség egyik alelnökévé Fesztóry Sándort, a Sporthorgász Egyesületek Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közhasznú Szövetségének ügyvezető igazgatóját választották meg. A tisztséggel járó munkáról, az elképzelésekről és a célokról faggattuk az országos szövetség alelnökét.

Megyénkből szakember korábban még nem töltött be ilyen magas pozíciót a MOHOSZ-ban. Hogyan sikerült bekerülnie az országos vezetésbe?

Fesztóry Sándor: Igen, ez valóban így van, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye eddig „csak” felügyelőbizottsági elnököt adott az országnak dr. Maletzky Imre személyében, aki két cikluson keresztül látta el ezt a tisztséget. Egy kicsit engem is meglepett, amikor megkérdezték tőlem, elfogadnám-e a jelölést, és igazából nem is a felkérés volt a lényeg, hanem azoknak az általam nagyra becsült embereknek a személye, akik felkértek a tisztség elfogadására. Így hát rövid gondolkodás után úgy döntöttem, vágjunk bele!

Aminek aztán meg is lett az eredménye. Mit gondol, mivel sikerült megnyernie a választmány tagjait?

Fesztóry Sándor: Úgy gondolom, mindig is határozott véleményem volt a horgászat, a halgazdálkodás kérdésköréről, amit nem rejtettem véka alá korábban sem. Igyekeztem mindig szakmai szempontok alapján véleményt mondani és szakmai kérdésekhez hozzászólni. A külső konfliktusokat is felvállalva részt vettem a jelenleg hatályos „Halgazdálkodási törvény” előkészítésében, és nagyon sok javaslatom visszaköszön a jogszabályból, amire azt hiszem, méltán büszke lehetek.

Milyen előnnyel jár majd megyénk horgászai számára, hogy ,,földijük” van az országos vezetésben? Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Fesztóry Sándor: Remélem, hogy valóban csak előnyöket élvezhetnek majd, ezért is vállaltam el a tisztséget. Tudomásul kell venni, hogy a természeti erőforrások kihasználását korlátozni kell, a természetes vízi halászat kiváltására a halastavi haltermelés révén van lehetőség, a horgászatéra viszont nincs. Ezért a legfontosabb kérdés szerintem a vizek sorsa. Régóta foglalkoztat már az a kérdés, hogy miért kell, mi értelme van a vízpart és a horgász közé egy harmadik személyt beültetni? Az én véleményem az, hogy nincsen szükség 3. személyre, a horgász szervezetek elboldogulnak maguk is a vizek kezelésével. Bizonyítottan jó gazdái a vizeknek, erejük és egységük az összefogásban és a tenni akarásban rejlik. Szakítani kell tehát a régi, 50 éves elavult gyakorlattal, és a nagy természetes vizeket horgászkezelésbe kell adni! Bizakodásra adhat okot az új törvény szövege is, hiszen szerepel benne, hogy a horgászhasznosításnak elsőbbséget kell élveznie más hasznosítási módokkal szemben. Jelenleg tehát óriási lehetőség előtt állunk, 2015-2016 a halgazdálkodási vízterületek pályáztatásának éve lesz. Úgy gondolom, ha a mostani lehetőséggel nem tud élni a magyar horgásztársadalom, akkor bezárunk magunk előtt egy olyan ajtót, ami leghamarabb 15–20 év múlva nyílhat meg újra!

Dankó Mihály