Az edző, aki látott már karón varjút

Nekik már nyolc: hosszú ideje veretlen csapatok csatája lesz a Nyírmada–Ibrány rangadó.

Nagy kanállal habzsolják az életet az ibrányiak. Na jó, ez így barokkos túlzás, mindazonáltal szent igaz, a megyei első osztályú futballcsapat nem piskóta meccseket játszik mostanság. Legutóbb – tizenhat esztendő elteltével – a Nagyhalász elleni derbin volt jelenése, az aktuális, vagyis tizennegyedik fordulóban pedig Nyírmadán mutatja meg magát. Márpedig a házigazda az elmúlt időszakban mindenkit lepipált, mármint ami az eredményességet illeti. A Szőke-legénység nyolcadik hete veretlen, utolsó hat összecsapását kivétel nélkül megnyerte. Mindeközben persze, a Gerliczki-brigád sem tétlenkedett. Olyannyira nem, hogy mit tesz isten, az Ibrány is nyolc kör óta nem talált legyőzőre.

Ugyancsak rangadónak minősíthető a Nagyhalász–Baktalórántháza találkozó. A hazaiak őszi produkcióját már többször megsüvegeltük, elvégre – a rajt előtt lesajnált, kiesőnek titulált újoncot – immár kirobbantani sem lehet az élcsoportból, míg a Bakta – az Bakta. A szezon második felére feltámadó látogatók erősen közelítenek az elithez, vasárnap azonban borítékolhatóan megizzadnak.

Rejtély ugyanakkor, hogy mi történik a Balkánnyal? Az előző évad bronzérmese szakadéknyi mélységbe zuhant, a Tiszalöktől otthon kapott hatos már több, mint riasztó mértékű visszaesést jelez. Egy újabb vereség még inkább megforgathatja a tőrt a gárda szurkolóinak szívében, jóllehet a harmadik helyre felkapaszkodó Tiszavasvári elleni, ráadásul idegenben rendelt mérkőzés nagy veszélyekkel járhat.

Az edzőváltástól új impulzust remélő Szatmár Unió számára sem babra megy a játék. Miként a Tiszakanyárnak sem hiányzik egy ismételt baki. Így a felek egymással szembeni csatája, ha nem is sorsdöntő, de határozhat arról, melyik egylet barátkozhat a keserves folytatás baljós gondolatával. Eközben Madalina György egy kellemetlen sztorival próbálta ébren tartani ,,fiai,, figyelmét. A tréner ugyebár nem nyeretlen két éves, látott már karón varjút. Magyarán megmondva, nem szeretné, ha a Szakoly felsülne vasárnap. Mert hiába érkezik pont nélkül a Nagykálló – az elbizakodottság nem egyszer visszaütött már. Ahogy az általa emlegetett példa is sugallja...

KM-KT

14. forduló (kezdés: 13, ifi: 11): Szakvezetői várakozások

Szombat

Tiszavasvári (3.)–Cellspan-Balkány (13.)

Mirgai László, tiszavasvári edző: – A Balkány elleni mérkőzések mindig különlegesek számomra, hiszen az ott eltöltött három év, hál istennek a sikerekről szóltak. Büszke vagyok azokra a játékosokra, vezetőkre, akikkel együtt dolgozhattam. Csak azt sajnálom, hogy az NB II. kapuján nem léptünk be, de a körülményeket figyelembe véve ez érthető volt. Kilencven percre félre tesszük az érzelmeket, mert ha céljainkat el akarjuk érni, akkor be kell hajtani a három pontot. Remélem, játékosaim is így gondoljak.

Dán Ferenc, balkányi játékos-edző: – Olyan ellenfélhez látogatunk, amelynek komoly tervei vannak, és nem engedheti meg magának, hogy ezt a meccset elbukja. Mi most már a becsületünkért is oda kell tegyük magunkat, jó csapatokkal szemben jól szoktunk játszani.

Nyírgyulaj (9.)–Mándok (7.)

Lukács Tibor, nyírgyulaji edző: – Sérülések, eltiltások nehezítik helyzetünket, ennek ellenére nem lehet más célunk, mint a három pont megszerzésére.

Csoma Dezső, mándoki edző: – Tény és való, sokat ért a vasárnapi győzelmünk, ami nagy ádozatokat követelt. Rengeteg a sérültünk, eltiltások is sújtanak minket, három-négy ifistát fel kell hoznunk, hogy egyáltalán meg legyen a létszám. Így megyünk neki ennek a meccsnek...

Nyírmada (2.)–Ibrány (4.)

Szőke István, nyírmadai edző: – Jó csapat látogat hozzánk, éppen ezért nagyon nehéz mérkőzésre számítunk. Az viszont biztató, hogy a társaság lendületben van, nyilvánvalóan nem szeretnénk most botlani.

Gerliczki Máté, ibrányi edző: – Volt már egy fájdalmas hazai döntetlenünk a bajnokságban, akkor egy nagy bravúrral sikerült javítanunk. Most hasonló a helyzet és egy legalább akkora bravúrra van szükségünk, mely elérésére ismét képesnek tartom csapatomat.

Tuzsér (1.)–Tiszalök (10.)

Dancs Béla, tuzséri játékos-edző: – Nehéz meccsre számítok, mert a Tiszsalökl láthatóan elkapta a fonalat. Ugyanakkor, ha az élen akarunk maradni, márpedig ott akarunk, be kell vasalni a három pontot. De nagyon észnél kell lennünk.

Kovács János, tiszalöki edző: – A szezon hajrájában a tuzséri oroszlánbarlangba utazni, nos ez nem kis teher. Mi mégsem így érezzük, hisz a tőlünk megszokott őszi szerepléssel szemben már most jobban teljesítettünk, mint az előző két évben. Sőt, remélem játékosaim ezúttal meghúzzák az oroszlán bajszát, és sokaknak meglepetést okozva pontot szereznek, ami számomra óriási, trófeával fog felérni.

Kemecse (5.)–Dombrád (15.)

Hokk Béla, kemecsei edző: – Szeretnénk a múlt heti kisiklást feledtetni, ezért csak a győzelem az elfogadható, bár tudjuk, a Dombráddal nem árt vigyázni.

Borza László, dombrádi edző: – Az esélyesség terhe nem minket fog nyomni, viszont az elmúlt másfél évben többször is sikerül megtréfálni a megyei élcsapatokat. A legutóbb mutatott játékhoz képest a kapu előtti koncentrációt tekinve feltételnül előrelépést várok, ha ez sikerül, lehet keresnivalónk.

Vasárnap

Nagyhalász (6.)–Baktalórántháza (8.)

Kiss Gábor, nagyhalászi edző: – Várható volt, hogy ellenfelünk a kezdeti nehezségei után összekapja magát, pechünkre nekünk már a jó formában levő Baktával kell megmerkőznünk. Tartom mentálisan olyan erősnek a csapatom, hogy a múlt heti rangadó után ismet felpörögve, bizonyítási vágytól égve lepjen pályára, mert vannak olyan intelligensek a játékosaim, hogy tudják kezelni a kialakult helyzetet.

Illés László, baktalórántházi játékos-edző: – Az újonc lendületével szemben, főkleg idegenben mindig nehéz szembe szállni, a Nagyhalász esetében ez különösen igaz. Több, mint intő jel ez számunkra, de bízom a fiúkban, és az évből még hátralévő meccseken már nem akarunk pontot veszteni.

Szakoly (11.)–Nagykálló (16.)

Madalina György, szakolyi edző: – Egy történettel szeretném felhívni játékosaim figyelmét a hét végi meccs lényegére. Régi história, egy jó képességű megyei első osztályú csapatnál dolgoztam, amikor a 21. fordulóban olyan csapat érkezett hozzánk, amely húsz mérkőzésen egyetlen pontot sem szerzett. Jó haverom volt az ellenfél edzője, ő biztosra vette, hogy kikapnak, én meg abban, hogy nyerünk. Úgyhogy a találkozót azonos kispadon ülve néztük, közben beszélhettünk. A végeredményt mondanom sem kell, ők nyertek. Na ettől szeretném megóvni csapatomat, mert ez jó lecke volt számomra. Megtanultam, a mérkőzésen bármi előfordulhat, így akár most is...

Budaházi László, nagykállói edző: – A sérülések, eltiltások ellenére megpróbálunk jó mérkőzést játszani Szakolyban – egykori mesterem csapata ellen.

Tiszakanyár (12.)–Szatmár Unió FC (14.)

Koskovits György, tiszakanyári edző: – A hátraklévő mérkőzéseken tesszük továbbra is a dolgunkat, hogy ez mire lesz elegendő azt a jó isten sem tudja. Ő benne azért bízom... Főleg, ha olyan színű mezben lesz, mint mi. Siti Ferenc, az SZUFC edzője: – A mi helyzetünkben egyetlen elfogadható eredmény létezik, s ennek érdekében mindent meg is teszünk.