Hornyák-gólok repítik a Rakamazt

Rakamaz - A csapat hat találatából négyet vállalt Hornyák Marcell az orosi bajnokin.

Nemrég még a Videoton ellen játszott Ligakupa-meccset a diósgyőri színekben, legutóbb pedig a Rakamazi Spartacus színeiben ontotta a gólokat Oroson. Nagy kontraszt. Hornyák Marcell nem nyalogatja a sebeit, minden idegszálát megfeszítve építi fel magát a megyei másodosztályú együttesben. A GFSE Oros pályáját végig simító hatos vendéghengerből négyet vállalt magára a tehetséges csatár.

– Már az első percben tizenegyeshez jutottunk egy kezezés után, azt követően Galambosi Gábor passzából találtam be közelről. Még az első félidőben szintén az ő átadásából szereztem kapufás gólt, így a mesterhármasommal ért véget a félidő – idézte fel a bajnokit Hornyák Marcell, aki láthatóan más színű cipőben érkezett ki a második játékrészre:

– Lábbelit kellett cserélnem, mert szétszakadt az oldala, de szerencsére nem a góllövőcipőt hagytam az öltözőben. Negyedszer is átjátszottam a védelmet, közben Matejkó Gábor és Fedor Arnold is eredményes volt, úgyhogy ötről a hatra jutottunk. Mivel a bal combhajlítóizmom nem volt tökéletes, úgy éreztem, Rakamazon kell magamat felépítenem. Sikerélményből van bőven, a Sényő mögött a második helyen állunk, a góllövőlistán pedig egy találattal lemaradva vagyok a sényői Kovács István nyomában.

Tavasszal még a Diósgyőri VTK U 21-es együttesében játszott, majd sérülések hátráltatták, és jobbnak látta a környezetváltást.

– Sokat köszönhetek Tamás Róbertnek, a rakamazi csapat gyúrójának, aki jó érzékkel helyre rakott és segített a rehabilitációban. Szimpatikus, jó szellemű társaság tagja lehetek, nem csak az eredmények jönnek, hanem egyébként is egy hullámhosszon vagyunk a többiekkel.

Az ominózus meccsen egyébként a házigazda GFSE Oros középhátvédje az a Szatke Zoltán volt, aki a Nyíregyháza Spartacus színeiben több mint 400 bajnokin szerepelt, napokon belül 46 éves lesz (le a kalappal!), és a végeredmény ellenére még mindig tanári módon védekezik. Megnézte a találkozót a Videoton és a Szpari legendája, az egyszeres válogatott Czeczeli Károly, akinek az unokája az orosiaknál játszik.

A Czeczelinél tíz évvel fiatalabb Fecsku István a rakamaziak edzője – egyúttal a Grund Focisuli trénere –, aki meccs utáni aranyköpéseivel véteti észre magát. Ezúttal megjegyezte: „Az egyik szemem sír, a másik nevet. Csapatommal saját egyesületem ellen játszani, ez nem mindenkinek adatik meg. Én ezt a csúcsot is felállítottam”. Bár a rakamazi pályáról kiváló a rálátás a tokaji Kopasz-hegy ormára, az igazi csúcs az lenne, ha a bajnoki tabella élén kötnének ki. Hosszú, rögös az út odáig, ehhez legközelebb a Vasmegyer ellen kell szárnyalniuk Galambosiéknak.

KM–LTL