Két focival érkezett a vendég

Újfehértó - A televízióban láttak egy riportműsort Csukrán Mihályról, s úgy érezték: segíteniük kell.Pattogott a focilabda a „katlanban” az elmúlt szombaton a déli órákban, örömujjongás kísérte a gólokat. Itt nagy erővel rá lehet szúrni kapura a labdát, nem kell attól tartani, hogy a szomszéd kertjében köt ki a bőrgolyó vagy eltalál egy arra közlekedő autót. Újfehértón a Honvéd utcai Csukrán-pályának ugyanis van oldala - drótkerítésből, és van teteje - hullámlemezből. A mellette lévő, deszkából összeütött kunyhóban pedig erősíthetnek is az ide járó fiatalok, ha megunták a labda kergetését.

Figyeltük a cseleket, a srácok lelkes játékát, amikor egy vékony fiúhang bekiabált az utcáról a pálya tulajdonosának, Csukrán Mihálynak.

- Jöjjön már Misi bácsi, vendégei vannak otthon.

Nem kellett messzire mennie, hiszen a pályától csak pár házzal van arrébb a lakása. Egyedül maradtam a fiúkkal, akiket rögtön faggatni is kezdtem.

- Öt-hat éve járok ide Misi bácsihoz erre a pályára - mesélte Dankó Róbert, aki szeptemberben a 8. osztályt kezdi meg a mályváskerti iskolában. - A bátyám már rendszeresen járt ide, focizott, súlyt emelt, bokszolt, ő csábított ide. A bokszot különösen szerette, gyors keze volt. Bár én legjobban focizni szeretek, azért a boksz sem áll távol tőlem. Kétszer versenyeztem, mindkettőt megnyertem. Most már inkább a kicsiknek mutatok be mozdulatokat. Árnyékolunk, iskolázunk, zsákolunk, valamint nagyon sokat ugrálókötelezünk. Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert fejleszti az állóképességet. A boksz számomra csak a hobbit jelenti, a legkedvesebb sportágam a foci. Az Újfehértói Sportegyesület U17-es csapatában játszom, középpályás vagyok. Szeretném egyszer egy magasabb osztályban lévő csapatban is kipróbálni magam.

Közben a házigazda visszaérkezett vendégével a pályához. Kiderült, hogy egykoron Baján Tibor is a Honvéd utcában nőtt fel, de 16 évesen elkerült otthonról, s napjainkban nyugdíjasként a fővároshoz közeli Alsónémediben lakik. Természetesen az utcához kötődő emlékeit annyi évtized elmúltával sem feledheti.

- A televízióban láttunk a feleségemmel Misiről egy riportműsort. Meghatott bennünket, hogy mennyit foglalkozik a fiatalokkal, s akkor megfogadtuk, ha hazajövünk látogatóba, illetve a temetőbe a szüleim sírjához, nem jövünk üres kézzel, hozunk ajándékot Misinek és a fiataloknak. Így most két bőrfocit kapnak tőlünk az ifjú sportolók, de szeretnénk őket később is támogatni valamilyen módon.

További részletek a Kelet-Magyarország 2014. augusztus 5-i számában olvashatóak