Felhőszakadás után felvillanyozva

Gyulaháza - Gyulaházán vödrökkel hordták le a vizet a pályáról – az Ajkát kellemes meglepetés érte.

Az ajkaiak megtudták, milyen az igazi szabolcsi vendégszeretet. A Magyar Kupa fellépésre érkező NB II-es különítmény tagjai mindjárt a gyulaházi létesítmény láttán dobtak egy hátast, mert bár előzetesen fogalmuk sem volt arról, mire számítsanak – felkészültek a legrosszabbra. Vagyis gyalázatos pályára, no meg egy „hentes” ellenfélre.

„Úristen, ekkora távolság”

Ehhez képest kaptak egy pazarul festő katlant, és egy rendkívül szívós, mindazonáltal sportszerű megyei másod­osztályú hazai legénységet. A jóval esélyesebb látogatók olyannyira vért izzadtak a győzelemért, hogy a hajráig az is benne volt a pakliban – bombameglepetés születik.

A 73. percig állt a zászló, csupán ekkor „horpadt be” a gyulaházi védelem. Bár a végén az Ajka kibrusztolta a továbbjutást (0–3), nem túlzás: akár másként is alakulhatott volna... Ha a házigazdák nem puskáznak el annyi lehetőséget.

A dunántúliak nem csupán a győzelemnek örülhettek, a lefújást követően étvágyukat is bőségesen csillapíthatták – a fent emlegetett elsőrangú vendéglátásnak köszönhetően.

– Óriási dolognak tartom, hogy beloptuk magunkat az ajkaiak szívébe, ezt nem én találtam ki, ők állították – summázta a történteket Bardi Béla edző, gyulaházi polgármester. – Szemmel láthatóan meglepődtek, azt mondták: ezentúl figyelemmel fogják kísérni szereplésünket. Kár, hogy a pályán nem sikerült kitolni velük, pedig lett volt rá esélyünk. A Magyar Kupa többek közt ezért is hasznos, mert az Ajka úgy indult el szombat reggel kilenckor: úristen, ekkora távolság, majd délután négyre értek ide. Utána viszont olyan impulzus érte őket, amiért nem bánták meg, hogy ide kellett jönniük.

Bardi Béla nem véletlenül felvillanyozva tekint a jövőbe.

Bosszantja egy kicsit...

– Az ajkaiak részéről többen azt mondták, ebben azért nyilván van némi túlzás, hogy régen érezték ilyen jól magukat. Mi komolyan vettük a mérkőzést, megfelelő körülményekről gondoskodtunk, holott pénteken akkora felhőszakadás volt, hogy vödrökkel hordták le a vizet a pályáról. Számunkra tényleg ünneppel ért fel a meccs, ez persze akkor lett volna teljes, ha kedvezően alakul az eredmény. A játék képe alapján bosszant is egy kicsit a dolog...

– A létesítmény csinosítását azért így sem fejeztük be: reméljük a második hazai bajnoki meccsre állni fog a világítás is! Lassan kis ékszerdobozunk lesz.

KM-KT