Tűkön ülve vártak a bajnoki címre

A nagykállói játékosok nem tudtak a pályán ünnepelni, de nyilván pótolni fogják a bulit. A nagykállói futballisták aligha mentek a Dunának szombaton. Noha éppenséggel dühbe is gurulhattak volna... Mert bár néhány másodperc választotta el őket az össznépi mámortól – Cseh Kristóf lehűtötte a kedélyeket. A tiszalöki támadó a 94. percben rúgott góllal döntetlenre (2–2) mentette a hazaiak számára a meccset. Emígyen bebiztosította a Tisza-partiak bentmaradását a megyei első osztályban, ugyanakkor elodázta a vendégek buliját.

De ami késik, nem múlik. Csupán huszonnégy órát kellett tűkön ülve kibírni. A tabellán második Balkány ugyanis elbukta vasárnapi fellépését Tiszakanyáron, így a Nagykálló előnye – két fordulóval a vége előtt – kilenc pontra hízott, a matematikában nem túl jártas egyének is hamar kisakkozhatják, ez már behozhatatlan. Vagyis, a szezon jelentős részében Gerliczki Máté aktív irányításával menetelő legénység besöpörte a bajnoki címet. Más kérdés, hogy a Mándok elleni meccs közben történtek miatt a trénert augusztus 31-ig eltiltották, ennek következményeként az utóbbi négy összecsapás kapcsán már nem is nyilatkozhatott. Pedig az érdem nyilvánvalóan az övé is...

– Ilyen szituációban még nem csöppentem, pedig nem ma kezdtem el futballozni – elmélkedett Marcsek Zoltán, a Nagykálló harminchat esztendős középpályása, holott megélt már egy, s mást a sportgában. – Amikor bajnokságot nyertem, szerencsére az utóbbi évben háromszor volt benne részem, előbb a Nagyecseddel, majd a Kemecsével, most pedig a Kállóval, mindig a pályán ünnepeltem. Annyi szent, kissé faramuci érzés volt itthon értesülni arról, hogy megvan... Hogy tudtam meg?

Gerliczki Máté vasárnap este SMS-t küldött, mindenkinek gratulált az éves munkához. Persze, szerettünk volna nyerni Tiszalökön, nem esett jól, hogy a végén kaptuk azt egyenlítést eredményező gólt, ami után szinte azonnal lefújták a meccset. A döntetlen akkor még csalódást jelentett... Abban azért nem kételkedem, idővel meg fogjuk tartani az ünneplést!

Kiváltképp a nyári „mocorgást” tapasztalva nem keltet különösebb meglepetést, hogy a Nagykálló masszívan beékelődött az élcsoportba. Arra viszont senki adott garanciát, hogy a teljes mezőnyt lepipálja.

– Lehet, nonszensz, amit mondok, de azt gondolom, aki elkezd futballozni azért teszi, hogy minél több győzelmet arathasson, csapata pedig nyerje meg a bajnokságot – fogalmazta meg ars poeticának beillő véleményét Marcsek Zoltán. – Természetesen mindenki tisztában van a saját erejével, képességével, és valószínűleg a legjobbra törekszik. A legideálisabb esetben még élvezi is, amit csinál. Egy éve úgy igazoltunk Nagykállóba, akkor még Fogarasi Zoltán edző hívó szavára, hogy minimum az első háromban kell végezni.

Jó néhány új játékos érkezett, talán tíz is, ráadásul korábban szinte senkivel nem szerepeltem együtt. Ettól függetlenül olyan közösséget alkottunk, amelyet sok csapat megirigyelhet. A társaság egész évben alázatosan dolgozott, és nem feledhetjük el, az ősz elején munkába állt Gerliczki Máté érdemei is elvitathatatlanok. Mivel többen még nem soha nem voltak bajnokok, bizonyítani akarták, jó játékosok, képesek helytállni ebben az igen erős megyei első osztályban. A jelek szerint sikerült...

Tudom, ilyenkor így szokás, de a segítségért valóban jár a köszönet az önkormányzatnak, polgármester úrnak, enélkül manapság nehéz lenne boldogulni.

KM-KT