Pontosan tüzelt a tűzoltó

Kisvárda - Fodor András már túllépett azon, hogy nem mehetett a Szpariba, és a vasárnapihoz hasonló gólokkal hívná fel magára a figyelmet.

Ha nem is mágnesként vonzza, de a jelek szerint Kisvárdán a főbejárat felőli kapura szerzik a játékosok az olyan győztes gólokat, mint amilyen a vasárnapi volt. Legutóbb 2012 októberében, a Létavértes elleni NB III-as meccsen fordult elő, hogy a 92. percben szabadrúgásból győztes gólt ért el a Várda. Akkor Spekker Tamás volt az elkövető (azok után, hogy Fodor András a 89. percben kiegyenlítette a 83. percben összeszedett hátrányt...), a Szolnok elleni NB II-es találkozón (1–0) pedig Fodor vállalta magára a döntést.

– Eszembe jutott az a Létavértes elleni meccs, miközben a szabadrúgáshoz készülődtünk, és az is, hogy nagyjából onnan lőttem a kapuba az akkori egyenlítő gólt, ahová most kellett letenni a labdát – emlékezett a történtekre Fodor András. – Hegedűs Tiborral tanakodtunk, hogy melyikünk rúgja kapura, csapatkapitányunk mondta, hogy neki túl magas a sorfal, és ekkor jött szakmai igazgatónk, Révész Attila instrukciója, hogy legurításból oldjuk meg. Hege nagyon jó útemben tolta elém a labdát, és a sorfal mellett szétrebbenő Irhás Ignác és Bodnár László között sikerült ellőnöm a labdát a bal alsó sarokba. Úgyhogy igazi csapatmunka volt ez a lövés, főleg ha hozzáteszem, Brankovics Péter villanása kellett ahhoz, hogy kiharcolja a lehetőséget. Nagyon kellett ez a gól, hiszen az eddigi két döntetlenünknek ezzel a sikerrel lett igazán értéke, végre a vonal felé kerültünk, és máris jobb kedvre derültünk.

A teljes cikk elolvasható a www.kelet.hu oldalon és a Kelet-Magyarországban.