Ötszáz kilométeres ugrás

Kisvárda - A Sopronból ideköltöző Bognár Zsolt bennmaradás esetén hosszabb távon tervezne a szabolcsi csapatnál.

Miként az őszi szezont, a tavaszit is kisvárdai mérkőzéssel kezdi Bognár Zsolt. Látszólag tehát semmi nem változott az elmúlt fél évben a futballista életében, pedig... A 163 élvonalbeli mérkőzéssel rendelkező védő az ország nyugati végéből a keletibe költözött, és amíg az őszi rajtot soproni játékosként várta, addig a szombati, Balmazújváros elleni találkozón már kisvárdai mezt ölt magára.

Kimeredt volna...

– Tény, ha valaki azt jövendöli nekem az ősszel, hogy ilyen fordulat áll be az életemben, akkor kimeredtem volna, de íme a példa, hogy az élet útját nem lehet kifürkészni – mondta a 34 éves, a Ferencvárosban hét esztendőt (2002–2009) is lehúzó játékos.

– Győri vagyok, számomra ideális volt, hogy az elmúlt két évet Sopronban töltöttem. Jól is éreztem magam a klubnál, ám úgy alakult, hogy el kellett onnan jönnöm. Messzebbre tényleg nem is igazolhattam volna. A család hiányzik is nagyon, de eddig csak pozitívumokat tapasztaltam Kisvárdán, ahol remek a közösség, nagyszerűek az edzések. A hangulatot tovább javítaná, ha jól kezdenénk a tavaszt, és minél előbb felkapaszkodnánk a középmezőnybe.

A nyugatról cirka 514 kilométerrel keletre húzódó Bognár Zsoltnak tátva maradt a szája, amikor szembesült a szabolcsi valósággal? Vagy csak annyi a differencia, hogy Sopronban az osztrák, Kisvárda környékén pedig az ukrán autórendszámok utalnak a külföldiek jelenlétére?

– Azért van különbség az életszínvonalban, ezzel talán nem mondok újat – így Bognár Zsolt. – A futball feltételrendszerei is jobban biztosítottak arrafelé, korábbi állomáshelyeimen, Gyirmóton és Sopronban is minden adott volt az edzésmunkához. Itt egyelőre ebben hiányt szenvedünk, de amint hallom, hamarosan lesz műfüves pályánk, ami nagyban javít majd a lehetőségeinken.

KM-BT

További részletek a kelet.hu-n és a Kelet-Magyarország február 27-i számában.