Középpályás Antwerpenből, üzenet Hoffenheimből

Krizán Sándor vendéglátását élvezve Nyíregyházán futballoztak az 1984-ben ifi Eb-győztes csapat tagjai.Csak néhány érintett pocakja kerek, az évforduló még nem az, ettől még újra összejöttek az 1984-ben Európa-bajnokságot nyert ifjúsági magyar válogatott játékosai. Ráadásul Nyíregyházán, a Filo-focicsarnokban, ahol Krizán Sándor volt a házigazda. A moszkvai hősök (hetvenzer ember előtt nyertek a fináléban Luzsnyiki-stadionban a hazaiak elleni mérkőzésen) között ugyan nem jutott szerephez a válogatott egyetlen nyíregyházi tagja, de neki is van aranyérme arról a tornáról.

– Pintér Attila mellett nem jutottam, nem juthattam szerephez, de a válogatott tizenhetedik játékosaként végig együtt lélegeztem a csapattal – mondta Krizán Sándor. – Valamennyi edzőtáborban, felkészülési mérkőzésen ott voltam, az Európa-bajnokságon azonban nem léptem pályára. Mégis teljes jogú csapattagnak számítottam, amit Bicskei Bertalan szövetségi edző azzal ismert el, hogy a neki járó aranyérmet nekem ajándékozta. Nemes gesztus volt a részéről, hálás is vagyok érte.

A mostani találkozás apropóját egy nyári esemény adta, meghívást kaptunk ugyanis Balassagyarmatra, ahol kiválóan éreztük magunkat. Akkor vállaltam magamra a következő találkozó megszerzvezését, és azt, hogy a gyarmatiakat is kihívjuk egy visszavágóra.

A két éve elhunyt Bicskei Bertalan emlékét máig ápolják egykori játékosai, valamennyien nagy szeretettel beszélnek az egykori szövetségi kapitányról. Jelen volt a találkozón a néhai neves szakvezető özvegye, Anikó asszony, aki úgy közelített a játékosokhoz, mintha a gyermekeik lennének. Az aranyérmes futballisták közül végül hatan érkeztek meg a találkozóra: Deák Sándor, Kovács Ervin, Zsinka János és Zsivóczky Gyula futballcipőt is húzott, hogy számot adjon tudásáról (az a Zsinka-gól a nógrádiak elleni meccs végén...), az egykori kőkemény szegedi és újpesti bekk, Szélpál László csak civilben figyelte a társakat, a Honvéd villámléptű szélsőjeként ismertté vált, később Franciaországot is meghódító Kovács Kálmán pedig egyéb elfoglaltság miatt csak később érkezett.

Testben ugyan nem lehetett jelen, de videoüzenet formájában megjelent a randevún a csapat kapusa, Petry Zsolt is – a német bundesligás Hoffenheim jelenlegi kapusedzője kötelezően kiadta a társaknak, hogy a jövő évi, harminc esztendős jubileumi találkozóról senki sem hiányozhat. Nemcsak Petry, hanem Kovács Ervin is külföldön él, ő kifejezetten a nyíregyházi találkozó miatt jött haza Belgiumból.

– Antwerpen mellett élek, a futballtól kissé eltávolodtam, egy vámügyeket intéző cégnél dolgozom – mondta az Újpesti Dózsa, a Budapesti Honvéd és a Beerschot egykori 24-szeres válogatott középpályása. – Korábban edzőként vállaltam szerepet az utánpótlásnevelésben, de mára nem érzem magamnak motiváltnak ezen a téren. Pályafutásom végeztével itthon is volt egy próbálkozásom, Vácon meg is fertőzött az edzősködés, de nem tudtam elszakadni azoktól a pozitív élményektől, amelyek Belgiumban értek, így hát családi okok miatt vissza is tértem oda. A belgák nagyon sokat várnak a világbajnokságra jutott válogatottjuktól, remek korosztály jött most össze, amely azért nagyban köszönhető a szerencsének, de sokat is dolgoztak azokkal a srácokkal, akik elárasztották Európa legnevesebb klubjait.

Kovács Ervin a belga sikerek titkára úgy sem tudott fényt deríteni, hogy húsz éve él az országban, és már belga állampolgár, amikor a moszkvai döntőben a mindent eldöntő tizenegyes értékesítése került szóba, akkor viszont felcsillant a szeme.

– Nem voltam kijelölve az öt ítéletvégrehajtó közé, mert az az igazság, nemhogy az öt, a huszonöt legjobb tizenegyesrúgó közé sem tartoztam – mondta a gólnélküli végeredményt követő párbajról Kovács Ervin. – Aztán mindkét oldalon kimaradt néhány kísérlet, így folytatódott a párbaj, és legnagyobb megdöbbenésemre Bicskei Berci bá rám mutatott. Egyszer azt mondta, azért, mert nyugodtnak látszódtam, pedig dehogy voltam az. Érdekes, a rúgás előtt teljesen ki tudtam zárni a hetvenezer ember fülsüketítő füttykoncertjét, szinte nem hallottam semmit, nem is tudtam, hogy ennyire képes az ember egyetlen dolgora koncentrálni. Jól sikerült a lövés, jöhetett a gólöröm a karkörzéssel és a bukfenccel.

Jót derültek rajta a jelenlévők, amikor az összejövetelen levetítették a döntő összefoglalóját...