Emelt fővel indul hosszú útra

Botos Fruzsina olyan katartikus élményeket kíván csapattársainak, amikben neki része lehetett. Annyi szent, hogy a hatszoros bajnok, hétszeres Kupa győztes és InterLiga győztes Botos Fruzsina nem az a pityergős típus, legfeljebb a szoba sarkában, amikor senki se látja – no talán ott hullhatnak a könnyek. A Békéscsaba elleni vasárnapi összecsapáson fülig érő szájjal konstatálta, hogy neki dübürög a taps, az ő búcsúztatására gördítették be a Fatum-Nyírsuli-NRK élvonalbeli női röplabdacsapatának ajándékát. Egy méretes tortát. Hogy legbelül mit érzett? Nos, azt igazán csak ő tudhatja...

Az viszont fix: életében véget ért egy fejezet, befejezte pályafutását.

– Minden sportoló életében elérkezik az a pillanat, amikor egy korszak lezárul – elmélkedett tárgyilagosan Botos Fruzsina. – Igyekszem pozitívan hozzáállni ehhez a változáshoz, egészen biztos, nem lesz egyszerű mutatvány erről a pörgős életformáról lemondani, de döntenem kellett. Befejezem röplabdás pályafutásom. Idén tavasszal, egy kis kihagyás után, megkeresett a klub és visszaálltam játszani.

Tettem ezt többek közt azért, mert most még éreztem magamban annyi erőt, hogy így utoljára még hozzá tudok járulni a csapat eredményességéhez. Remélem ez valamelyest sikerült, de közben bebizonyosodott számomra, hogy a rengeteg sérüléssel a hátam mögött bármennyire is felemelő a pályán lenni, a fájdalmakat nem csillapítja. Úgy érzem most még emelt fővel tudom szögre akasztani a cipőmet.

Nem titok, Botos Fruzsina hamarosan másik úton indul el. Valami új kezdődik számára...

– Valamilyen szinten mi egy kis „burokban” éltünk, most számomra is megkezdődik az igazi civil élet, hát hajrá! Kíváncsian várom, mit tartogat számomra a sors. Mindig örömmel fogok gondolni a nagy győzelmeinkre, bár számomra sokkal fontosabbak azok a barátságok, az együtt töltött és átélt percek, amiket a röplabdának köszönhetek.

Kívánom a csapatnak, csapattársaimnak, hogy élvezzék minden percét, amikor a pályán lehetnek és hozzon nekik a jövő olyan katartikus élményeket, amikben nekem többször is részem lehetett. Köszönöm mindenkinek, aki segítette eddigi munkámat, nehéz lenne felsorolni, mert nagyon sokan vannak, igazán hálás vagyok érte. Hadd búcsúzzak Lukács László szavaival: „A jóból egy jó nagy kanállal adjon az Ég mindent… Én arra kérem, hogy adjon nektek az Ég minden jót!”

KM-KT