Megjárta a „hadak útját” a testvérpár

Nyíregyháza, Taskent - A Kató testvérek 16 nap alatt abszolválták a Nyíregyháza-Taskent-Nyíregyháza útvonalat.

Hónapokig gürizett Kató Bence és Marcell azért, hogy augusztus 23-án rajthoz állhassanak a nyíregyházi Kossuth térről elrajtoló Bamako Summer elnevezésű versenyen.

Köszönet a szülőknek is

– Diákmunkával igyekeztünk összegyűjteni a túrához szükséges pénzt, amit a szüleink egészítettek ki, akiknek ezúton köszönjük a segítséget – kezdi a szerkesztőségi élménybeszámolót a fiatalabb testvér, Marci. A bevállalós testvérpárnak 16 napra volt szüksége ahhoz, hogy eljusson az üzbég fővárosba, Taskentbe, majd onnan vissza a szabolcsi megyeszékhelyre.

– Az indulók közül nekünk volt a leglassabb autónk, így bennünket egészen a startpisztoly eldördülésétől megkülönböztetett figyelem kísért végig a versenyen – meséli Bence. Az 1988-as Kispolski az első nagyobb „levegővételhez” a Vereckei emlékműnél jutott, itt volt ugyanis a verseny első hivatalos megállója. A fő GPS koordinátákat már a rajt előtt megkaptuk, persze a megfelelő térképekkel felszerelkezve vágtak neki a fiatalok az Ukrajnát, Oroszországot, Kazahsztánt és Üzbegisztánt „átszelő” nem mindennapi próbatételnek.

– Az útviszonyok nem voltak éppen ideálisak, elég zötykölődés volt a túra. A magyar utak sokkal jobb állapotban vannak, mint arrafelé – állítja Bence, aki rangidős lévén az út nagy részén a kormány mögött ült. A fiatalember elárulta: az első négy éjszaka a kocsiban esteledett rájuk, így a Polskiban hajtották álomra a fejüket. Félnivalójuk nem volt, mert mint mesélték, a keleti emberek bár igen szerény körülmények között élnek, a vendégszeretetükre nem lehetett panasz.

Rendőri fotó

– Meglepő módon a rendőrök is barátsággal viseltettek irányunkba, előre köszöntek, kezet nyújtottak, és nem engedtek el addig, míg le nem fotóztak az autót és bennünket. Egy helyen pedig, ahol tankolni álltunk meg, a benzin mellé egy kiadós ebéddel is szolgáltak a helyiek. Ha egyszer-egyszer véletlenül letértünk a helyes útról, azonnal a segítségünkre siettek valaki. Mondom, nagyon egyszerű körülmények közt élnek arrafelé, de ez egyáltalán nem nyomja rá a bélyegét a viselkedésükre, a mindennapokra.

Gikszer nélkül

A Kató testvérek végül 11 ezer kilométer „tettek bele” a Polskiba, 600 liter benzint evett meg a kocsi. – Egyszer szakadt el a kuplung bovden vezetéke, de azt egy gyors szerviz során kijavítottuk. Ezt leszámítva semmiféle technikai gikszer nem történt a 16 napot átölelő úton – állítja Bence.

Érdekesség, hogy hivatalosan senki nem szakította át a taskenti célszalagot, ugyanis szeptember elsején, a befutó napján ünnepelték az üzbég fővárosban az ország függetlenségének évfordulóját.

– Éppen ezért nem engedtek be autóval turistákat a településre. Erre valószínűleg a Bamako Summer szervezői sem számítottak, így gyakorlatilag be kellett sétálnunk a városközpontba ahhoz, hogy a célvonalon áthaladhassunk – emlékszik vissza Marci. A túra egyik állomása volt az ukrajnai Csernobil is, ahol a tragikus, 1986-os atomkatasztrófa bekövetkezett. Kíváncsiak voltunk arra, mit tapasztalt ott a két nyíregyházi versenyző.

– A városban élnek emberek, főként az atomreaktor köré épülő újabb szarkofágon dolgozó munkások. Rajtuk főként idősek lakják a települést, aminek azért a jelentős része kihalt és elhagyatott.

Jövőre Jeruzsálem?

A srácok számára egy életre szóló élményként vésődik be az emlékezetébe a valamivel több mint két hetes „kiruccanás”, olyannyira, hogy a fejükbe vették: amennyiben jövőre is lesz hasonló verseny, elindulnak rajta.

Nem hivatalos információink szerint az idei Bamako Summer szervezői megpendítették: jövőre Makótól Jeruzsálemig tart majd a túra...

KM-TG