Izgalomból is megárt a sok

Baktakórántháza - A Bakta és Marics Gábor is beindult: a csapat még hibátlan, a csatár mesterhármassal jelentkezett.

Jobb az elővigyázatosság! A Baktakórántháza szakmai stábjának tagjai akkor járnak el jól, ha még időben felkeresik orvosukat, gyógyszerészüket. A megyei első osztályú futballcsapat ugyanis a jelek szerint sportot űz abból, miként „készítse ki” a kispadon ülőket – no meg az érte szorítokat.

A nyitányon, a Balkány elleni hazai mérkőzésen hátrányból fordított, majd vasárnap, Nagyecseden a gyorsan kibrusztolt 2–0-ás előnyt csaknem ugyanilyen sebesen adta le. Utóbbi összecsapáson még színezték a dolgot azzal, hogy Szabó Róbert a 92. percben préselte be a győztes (3–4) találatot. Mindez, persze nem jöhetett volna létre, ha Marics Gábor nem korábban nem rámol be három gólt az ecsedi kapuba. A huszonnégy esztendős csatár statisztikája egyébként is több, mint mutatós: 195 bajnoki fellépésen 107 gólt jegyez. A gyűrődést is bírja, azaz az idegrendszerére sem lehet panasz, eleddig mindössze egyszer állították ki.

– Abszolút nem így terveztük, persze, nem is szomorkodunk, hogy ha némi nehézségek árán is, de haladunk – rögzítette a baktaiak számára örvendetes tényt Marics Gábor. Magyarán azt, hogy negyedik helyen állomásozó együttese az Ibrány, Kemecse, Mándok, Nyírgyulaj négyesfogat társaságában egyelőre makulátlan mérleggel feszít. – A lényeg, hogy mindkét meccset megnyertük, hibátlanul kezdtük a bajnokságot, számunkra jól fest tabella. Nem az edzők fényezéseként mondom, a felkészülésnek nagy szerpe van abban, hogy ilyen eredményesen rajtoltunk, ez is bizonyítja, hogy hasznos munkát végeztünk a nyáron.

A jelek szerint Marics Gáborra hatott a meló. Legalábbis a második fordulóban produkált mesterhármas (még, ha nem is klasszikus fajtából...) erre utal.

– Bevallom őszintén, jót tett a lelkemnek ez a teljesítmény. El kell ismerni, a Balkány elleni meccsen nagyon gyengén játszottam, egyszerűen semmi nem sikerült. Átgondoltam a történteket, kicsit marcangoltam magam, az edzéseken próbáltam csiszolni a formámat. Úgy fest, bejött. Éppen ezért, remélem, ugyanígy fogom folytatni, még ha nem is szerzek mindig három gólt, kiegyeznék azzal, ha minden mérkőzésen legalább egyszer betalálnék. Húsz góllal már elégedett lennék az idény végén, bár nem lenne ellenemre, ha többet szereznék. A csapattal minél előrébb akarunk zárni, mindenképpen az élcsoportban kell beférkőzni. Na és kicsivel kevesebb izgalom sem ártana...

- KM-KT -