Jó lenne tizenötöt visszatekerni

A tizennyolc esztendeje megyénkben futballozó Karkusz Anasztáz bajnoki címmel ünnepli a negyvenedik születésnapját.Nem vándormadártípus, annyi szent. Mint ahogy az is, korából jócskán letagadhatna. Merthogy Karkusz Anasztáz, aki tizennyolc éves Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei pályafutása alatt mindössze három klubban fordult meg, csütörtökön ünnepli negyvenedik születésnapját.

A Kemecse megyei I. osztályú (bajnok)csapatának fáradhatatlan középpályása 1995-ben került Hatvanból az akkor még Nyíregyházi FC-hez, 2004-ben lett a Baktalórántháza játékosa, Kemecsén pedig a mostani a hetedik idénye.

– Ha valaki 1995-ben azt mondja, hogy Nyíregyházán fogok letelepedni, aligha hiszem el, mint ahogy azt sem, hogy ilyen hosszú pályafutásom lesz – mondta a jeles nap apropóján megszólaltatott, amúgy jászberényi Karkusz Anasztáz. – Aztán úgy alakult, hogy lakást vettünk, a gyerekek is itt születtek, a csapat is jól szerepelt és a város is megtetszett. Ma már azt tudnám nehezen elképzelni, hogy ne itt éljek.

Karkusz Anasztáz (már a nem mindennapos keresztnevet is a labdarúgásnak köszönhette, hiszen a szintén futballista édesapa kedvenc olasz játékosa, Anastasio után kapta) a Szpariban töltött évei alatt olyan játékos volt, aki ugyan sosem táncoltatta a fülén a labdát, káprázatos gólokat sem szerzett, de nélkülözhetetlensége akkor tűnt fel igazán, amikor valamilyen oknál fogva nem játszhatott. Szerencsére kevés ilyen alkalom adódott, mert valamennyi edzője (Tóth János, Kiss Miklós, Őze Tibor, Garamvölgyi Lajos, Sándor István, Kis Károly, Buús György) alapemberként számított rá, amikor pedig Herédi Attila lemondott róla, utóbb ő is bevallotta, elhibázott lépés volt.

– Amikor 2000-ben kiestünk a két klub már megegyezett abban, hogy Debrecenbe igazolok, ám valamiért a hajdúságiak visszaléptek – beszélt a klubhűségéről. – A pályafutásommal így is elégedett lehetek, persze jó lett volna egy picivel többet az élvonalban játszani, de azért nem panaszkodhatok, Jászberényből indulva azért elég szép karriert futottam be.

Arra pedig külön büszke vagyok, hogy mind a három szabolcsi klubommal ünnepelhettem bajnoki címet: a Szparival az NB I. B-ben, a Baktával a harmadosztálynak számító NB II-ben, a Kemecsével pedig immár a harmadikat, kettőt a megye egyben, egyet az NB III-ban.

Tagadjon le akárhány évet is a korából a futballista, azért negyvenévesen bizonyára elgondolkodik a hogyan továbbon.

– Érzem, hogy közeledik a pályafutásom vége, de amíg bírom, és szükség van rám, addig játszok, ha úgy adódik, az ősztől akár az NB III-ban is – mondta az ünnepelt. – A csapatból Homann Richárd és Ádámszki Róbert is idősebb nálam, az ő példájuk is mutatja, hogy túl a negyvenen is képes lehet az ember jó teljesítményre. Nem mondom, jó lenne vagy tizenöt évet visszatekerni, de ez van, előbb-utóbb be kell látni, hogy eljár az ember felett az idő.

Karkusz Anasztáz a születésnapjára tökéletes ajándékot kapott a bajnoki címmel, a tortán a hab a sikeres osztályozó lehet. Amúgy pedig szolid családi ünneplést tervez a kétgyermekes családapa.

KM-BT