2008.07.11. 15:34
Évtizedek óta itthon és külföldön ünnepelt sztár
<p>Portisch Lajos a hetvenen túl is aktív: szenior versenyeken szerepel, szimultánokon játszik, bemutatókon vesz részt, s gyakori díszvendége a különböző tornáknak.</p>
Kisugárzása a régi: nyugalmat áraszt, fellépése magabiztos, válaszai frappánsak, s humora sem hagyta el. A nemzetközi nagymester ugyanolyan, mint a hetvenes évek közepén. Micsoda életpályát tud maga mögött! Az egyéni világbajnoki cím kivételével mindent megnyert, amit csak lehetett. Bekerült a halhatatlanok közé is: olimpiai bajnok és a Nemzet Sportolója.
Egyszer azt mondta pályatársa, Forintos Győző, hogy Portisch-ban őserő lakozik. Milyen igaz! Most is végigjátszotta a tavaszt, szerepelt Wijk aan Zee-ben, Reykjavikban, Malmőben, Báznán, pedig ,,hivatalosan" már visszavonult, az NB I-es meccseken sem ül asztalhoz.
– Decemberig pihenek, akkor Spanyolországban, egy rapidversenyen tologatom majd a figurákat – mondta, majd széles mosollyal hozzátette: – Tudja, ebben a korban...
Nagy tisztelet
Igen, igen... Az egykori csillagok közül már csak Szpasszkij, Korcsnoj és Portisch van a fedélzeten. Ha valahol megjelennek, ma is forr a levegő.
– Nem tagadom, jólesik, hogy hazai pályán és idegenben is tisztelet övez – folytatta a nyolcszoros világbajnokjelölt. – Mindenhol megadják a módját: tiszaújvárosi szimultánomon megható módon köszöntöttek, megtapsoltak. Mivel április 4-én születtem, azt a poént is meg szoktam engedni magamnak, hogy hajdan nem is a felszabadulást ünnepelte azon a napon az ország, hanem engem.
– A Nemzet Sportolója cím kötelezettségekkel jár? – tudakoltam.
– Parancsra semmit nem kell tennünk, nincsenek direkt feladataink. Ha valahová engem meghívnak, valamire felkérnek, szívesen mondok igent! Van mire emlékezni az élménybeszámolókon, elég ha csak a harminc évvel ezelőtti, Buenos Aires-ben aratott olimpiai bajnoki aranyérmünkre gondolok.
A sakk és a zene
Akkor a szovjeteket legyőzni?... Ez egyet jelentett a csodával, s nekünk, magyaroknak, éppen a briliáns Portisch vezérletével sikerült. A sakk 1978 óta szédületes utat tett meg, a többezer éves játékkal hatalmasat fordult a világ kereke.
– Nagyon megnőtt a médiaérdeklődés – szögezte le nagynevű riportalanyom. – Az internetes portálok segítségével a földgolyó bármelyik pontján bárki élőben követheti a nagy tornákat, a szuperrangadókat. A számok elképesztőek: tízmilliók ülnek a monitorok előtt. De említhetem a teniszt is, hiszen ha Wimbledonban ütögetnek, az onnan közvetítő tévétársaságok nézettségi csúcsmutatókat döntenek.
És a sakk is a csúcsokra tör, hiszen novemberben olimpia lesz Drezdában. Jók az esélyeink? Legendás klasszisunk szerint igen, mert Lékó Pétert és Polgár Juditot is csatasorba állítjuk.
Ha Portisch Lajos, akkor a sakk és a komolyzene, a dal- és az áriaestek – ez is nyilvános fejezet bajnokunk életrajzában. Mindez viccelődve így hangzik a világhírű sportolótól:
– A sakkon és az éneklésen kívül az égvilágon semmihez nem értek! A feleségem szerint egy szöget sem tudok beverni a falba. Ez van... Felkérések, szereplések? Mindig adódnak, a legnagyobb örömömre. A miskolci Városháza dísztermében is felléptem már.
Bizony, de öt évvel ezelőtt. A borsodi megyeszékhelyen jövőre újra lesz operafesztivál, éppen itt az ideje, hogy valamelyik játszóhelyen a ,,sakkénekes" is meglepjen minket. A bombasiker garantált lenne, mert Portisch-nak hangja is a régi.
Kolodzey Tamás