SZON
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei hírportál
Alig néhány napja ért véget a spanyol válogatott sikerét hozó németországi labdarúgó-Európa-bajnokság, máris itt kopogtat az ajtónkon az újabb nagy sportesemény, az olimpiai játékok. A világ legjobban várt nyári seregszemléje ez, tele világsztárokkal, bő két hétig ismét lesz miért/kiért leülni a televíziók képernyője elé. Láthatjuk a legjobb kosarasokat (az amerikaiak a sokadik Dream Teamjükkel érkeznek), a legjobb kéziseket, a legjobb röplabdázókat, a legjobb atlétákat, a legjobb úszókat, a legjobb kajakosokat (természetesen a teljesség igénye nélkül), és
szoríthatunk, izgulhatunk azért, hogy sok-sok világcsúcs dőljön meg Párizsban.
Van belőle jó pár, amely új gazdáját várja. A legrégebb óta fennálló a 4×400 méteres síkfutásé, amelyet még az 1993-as stuttgarti világbajnokságon ért el az Andrew Valmon, Quincy Watts, Butch Reynolds, Michael
Johnson összetételű amerikai váltó (2:54:29), ennek immáron 31 éve. Hogy a hölgyekről is essen szó: Florence Griffith-Joyner 1998 óta tartja a 100 és 200 méter világrekordját, ez sem ma volt, immáron ennek is 26 éve. Magyar eredmény is van a világrekordok között. Az elmúlt években hol eltűnő, hol előbukkanó, a magyar újságíróknak hol nyilatkozó, hol előlük éppen elbújó Milák Kristóf 2022-ben Budapesten 1:50,34-es időt repesztett 200 méteres pillangóúszásban, ráadásul az olimpiai csúcs is az övé, Tokióban 1:51.25 perces időeredményt íratott fel a villanytáblára.
Előbbi ott van, utóbbi már nincs ott a magyar csapatban, amely 21 sportágban, 180 versenyzővel lesz érdekelt Párizsban. A Gracenote nevű statisztikai program előzetesen 23 érmet, közte hét aranyat előlegezett meg a mieinknek, akiktől elsősorban vízilabdában, úszásban, vívásban, öttusában és kajak-kenuban várhatók kimagasló eredmények. Előbbiben ugyebár mi vagyunk a császárok, utóbbiakban legyünk csak egyszerűen királynők és királyok.
Szóval nézzük, élvezzük, szurkoljunk. Készítsük be minden napra a ropogtatnivalót, hűtsük le az üdítőket, söröket, és keressünk egy kényelmes ülőalkalmatosságot, amelyben naphosszat el lehet ütni az időt. Lesz mit nézni, csak az embernek legyen annyi szabadsága…
És ne feledkezzünk meg a sokat szidott, mégis imádott magyar focibajnokságról se. Pénteken – micsoda véletlen, hogy éppen az olimpiával egy időben – ott is útjára indul a labda. Ha netán Párizsban mégis műsorszünet lenne, ne maradjunk sport nélkül ebben a mindenkit elkényeztető 2024-es nyárban.
Szóval semmiképp se tegyük túl messzire a távirányítót.