Törvényszerű volt a katasztrófa

Nyíregyháza, Vásárosnamény - Összeállításunkban a védekezésben kiemelkedő szerepet játszó polgármesterek, vízügyi szakemberek visszaemlékezéseit idézzük. A 2001-es árvíz eseményei mindannyiuk számára megdöbbentő erejűek voltak.

A Felső-Tisza térségében élők soha nem felejtik el a tizennégy évvel ezelőtti március 6-át. Délután fél kettőkor Tarpánál átszakadt a gát, másodpercenként 100 köbméter víz zúdult a településekre. A lakosságot kitelepítették, az emberek csak nehezen hagyták hátra értékeiket. És a legrosszabb csak ezután következett: a visszatéréskor szembesülniük kellett azzal, hogy a házuk megrongálódott vagy megsemmisült.

Összeállításunkban a védekezésben kiemelkedő szerepet játszó polgármesterek, vízügyi szakemberek visszaemlékezéseit idézzük; a közel másfél évtizeddel ezelőtti események mindannyiuk számára megdöbbentő erejűek voltak.

Borzasztó erővel zúdult a víz a töltésen

A védekezést irányítók soha nem felejtik el 2001 márciusát.

Helmeczy László, a megyei védelmi bizottság akkori elnöke: – Délután kaptam egy telefont Fazekas László védelemvezetőtől, hogy kétszer negyven méter szélességben fel kell robbantani a 41-es utat… Akkor már a védelmi bizottságot összehívni nem lehetett, a dolog halaszthatatlan is volt. Nekem, egyedül kellett döntenem. Azért dilemmáztunk, mert tudtuk, hogy ez olyan, mintha gátat robbantanánk, s ezzel elárasztanánk az ott lévő településeket. Éjfél körül kiderült: a vízügynek nincs robbanóanyaga, az idevezényelt katonai parancsnok szintén nem tud adni. Végül 15 méter szélességben vágták át az utat két helyen, elmaradt a robbantás, bár a második átvágás idejére már megérkezett a robbanóanyag. Mire végeztünk, már hajnalodott…

Formálisnak tartották

Jüttner Csaba, Vásárosnamény akkori polgármestere, a térségi védelmi bizottságának elnöke azt mondta, március 5-én napközben szembesültek azzal, hogy ha a vízügyesek számításai pontosak, irtózatosan nagy víz jöhet.

– Nem maradt más hátra: el kellett szállítani az állandó kezelésre szoruló betegeket. Kiküldtük a felhívást, melyben tájékoztattuk a lakosságot, hogy mit kell tenniük, ha bekövetkezne a katasztrófa – ezt az emberek többsége formálisnak tartotta. Teljesen megdöbbentem 6-án reggel fél hétkor, amikor Kerti Andor arra kért: készüljünk a kitelepítésre.

És akkor berogyott a töltés…

Kerti Andor, a védelmi osztag parancsnoka:

– Március 6-én hajnalban érte el a töltéskorona szintjét a víz. Óriási terhelést kapott a töltés felső rétege, mely lazább szerkezetű volt, mint a töltéstest, a töltésmag, hisz ezt a növények, férgek átjárják, az időjárás is gyengíti. Tizenegy óra körül kezdett pokollá válni a helyzet. Rövid másfél óra alatt tizennyolc helyen suvadt le a töltésrézsű. Egyik pillanatról a másikra a töltéskoronaélből lecsúszott a harmada, fele. Volt két olyan suvadás, mely legalább 25–30 méter széles volt. Ebből akkora tömegű föld jött le, akkora sár keletkezett, amit homokzsákkal már nem tudtunk megtámasztani. Az egyik pillanatról a másikra tőlem 10–15 méterre 4–5 méter szélességben, másfél méter mélységben berogyott a töltés. Borzasztó erővel zúdult ki a víz.

KM-GYL

Árvízi krónika

Március 3.: A Kárpátokban átlagosan 60 milliméter csapadék hullik, ehhez 40 milliméternek megfelelő hó is elolvad.

Március 4.: A Tisza egyik kárpátaljai mellékfolyója, a Borzsa elönti Ilosvát és környékét.

Március 5.: Rahónál a Tisza 575 centiméter (500 volt a maximum). Reggel 9-kor Nyíregyházán összehívják a védelmi bizottságot. Fazekas László védelemvezető közli: a Kárpátokban szakad az eső, a Tisza Tiszabecsnél vasárnap reggel és hétfő reggel között több mint öt métert emelkedett. Este tizenegykor újra összehívják a védelmi bizottságot; újabb rekordok várhatóak a Tisza felső szakaszán. Helmeczy László, a védelmi bizottság elnöke azt kérdezi a szakemberektől: ekkora víztömeget meg lehet-e fogni. A válasz nem túl optimista.

Március 6.: Hajnali ötkor tetőzik a Tisza Tiszabecsnél 719 centiméterrel (+11). A víz több ponton eléri a gátkoronát Tiszabecs és Kisar között. Kispalád egyharmadát elönti a víz az országhatár felől. Túrricse és Csaholc közelében két suvadás keletkezik a Túr gátján. Délután fél kettőkor átszakad a gát Tarpánál. Ekkor Tivadarnál 1014 centit mérnek, 56-tal többet, mint valaha. A 41-es főút déli oldalán hét település – Tákos, Csaroda, Hetefejércse, Gulács, Jánd, Tivadar – lakóinak kell menekülnie.

Március 7.: Hajnalban a védelmi bizottság elnöke közli: meg kell kezdeni a kimenekítést Vámosatyáról, Tiszaadonyból, Tiszaszalkáról, Tiszavidről, Lónyáról, Mátyusról, Tiszakerecsenyből, Gergelyiugornyáról, Gelénesről, Beregdarócról, Beregsurányból és Barabásról. Vásárosnaménynál a Tisza 941 centiméterrel 12 órakor tetőzik. Jüttner Csaba térségi védelemvezető közli: valószínűleg át fogják vágni a 41-es főutat.

Március 8.: Éjfélkor az egyik, háromkor a másik ponton átvágják a 41-est. A víz délelőtt 10 óra körül Vámosatyára ér. Veszélybe kerül Gergelyiugornya is.

Március 9.: A Tisza Záhonynál nyolctól, 752 centiméterrel tetőzik nyolc órán át. A mentés folytatódik a Beregi-öblözetben, még mindig másodpercenként 100 köbméter víz zúdul a tájra. Tiszamogyorósnál két helyen átszakad a nyári gát, szerencsére „csak” melléképületeket áraszt el.

Március 10.: Végre hozzáférhetnek a tarpai gátszakadáshoz, megkezdődhet a terep előkészítése a szádfalazáshoz. Tiszaszalkánál megnyitnak egy zsilipet, mely visszavezeti a vizet a Tiszába (a kiömlött 140 millió köbméterből 20 milliót.)

Március 11.: Tiszaadony, Tiszakerecseny kerül veszélybe. Kárpátaljai településeket (Harangláb, Hetyen, Csonkapapi) is fenyeget az ár. Beregsurányba, Tivadarba, Márokpapiba, Beregdarócra visszatérhetnek az emberek.

Március 12.: Nagy erőkkel folyik a tarpai gát helyreállítása. A Kárpátokban újra esik, már Tiszabecsnél is emelkedés tapasztalható. A víz átlépi az országhatárt: elönti Haranglábat.