Amerikába vinnék a „magyar szívet”

Nyíregyháza - Ott mindenki lakásában van fűtés, itt mindenki jogosult az ingyenes orvosi ellátásra.

– Nálunk is vannak hasonló telepek, de ott a legszegényebbeknél is mindenhol van fűtés – magyarázzák a Louisville-i Egyetem mesterképzésen részt vevő hallgatói, miközben nézik és fényképezik a Huszártelep ablakok híján, falapokkal, rongyokkal „téliesített” épületeit. Csontig hatol a hideg, ám füstölő kémények nem teszik még szürkébbé az eget…

A tengerentúli szociális munkások szerdán ünnepeltek, csütörtökön megismerhették a gyermekjóléti szolgálat és az utcai hajléktalanellátással is foglalkozó Periféria Egyesület munkáját. Dr. Szoboszlai Katalin, az egyesület elnöke, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának docense úgy gondolta, a fiataloknak látniuk kell a telepet, mert ez is a valóság egy szelete.

Idős néni lép ki az önkormányzattól kapott szükséglakásának ajtaján. Őszinte, amikor azt mondja: „nem szeretek itt élni”. Meghalt a férje, egyedül maradt, néhány hónapja költözött ide. A többihez képest jó állapotban lévő, rendben tartott házra nézve Robby Gulick megjegyzi: „Amerikában a legszegényebbek élnek ilyenben.” Szívesen mesél arról, hogy a családjában volt olyan, aki komoly problémákkal küszködött, s látta, miként próbálnak segíteni neki. Akkor határozta el, szociális munkásként azért akar tenni, hogy az emberek – legyen bármilyen hiányosságuk, hátrányuk – érjék el az életük maximumát.

Lassan eltűnő középréteg

Jennifer Raggard újságíró volt, amikor úgy döntött, nemcsak írni akar az emberi sorsokról, hanem tenni is akar az emberekért. „Hívott ez a világ” – mondja, míg Christine Wilcox saját bőrén tapasztalta meg, milyen, ha egy „csúnya válást” megsínylenek a gyerekek. „Az ilyen gyermekek életét akarom megkönnyíteni” – árulja el, miért ezt a pályát választotta. Az amerikai egyetemisták egyhangúlag állították: azt a kedvességet, elhivatottságot és szívet akarják hazavinni, amivel nálunk dolgoznak a szociális munkások.

Dr. Thomas R. Lawson professzor 1999 óta kétévente hoz el Nyíregyházára 10–12 diákot (maguknak fizetik az út költségeit), hogy lássák, hasonló, ám mégis eltérő problémákra, milyen megoldások lehetnek. Alkoholisták, drogosok, bántalmazott gyerekek a tengerentúlon is élnek; a legnagyobb kihívás számukra a háborús veteránok integrációja.

– Irigyeljük az egészségügyi ellátásukat. Amerikában csak a legszegényebbeknek jár ingyen, ám azok, akik keresnek, már nem, vagy nagyon nehezen tudják kifizetni a gyógyítás költségeit – jegyzi meg a professzor. Ott is egyre inkább eltűnik a középréteg, és nő a szegények száma.

– Mindazt, amit itt látunk, tapasztalunk, próbáljuk a mi gyakorlatunkba is átültetni, sokat tanulnunk az Egészségügyi Kar és a szociális ellátórendszer szakembereitől – ismeri el a professzor. Amiben pedig a két ország megegyezik: anyagilag ott sem becsülik meg ezt a hivatást, de aki ebben dolgozik, elsősorban talán nem is ezért csinálja.

KM-BM