Élet, halál, zene, tánc

A nyíregyházi Hairt lehet szeretni és lehet nem szeretni. Egyet nem szabad: összehasonlítani a filmmel. Miloš Forman 1979-ben készült legendás alkotása a világ legsikeresebb filmmusicaljei között van. Az 1960-as évek végén, a vietnami háború s a hippi-korszak idején, New Yorkban játszódó darab utolsó fél órájának tragikuma, s az abból fakadó katarzis évtizedekig elkíséri a nézőket. A színház nem versenyezhet a mozgóképpel, ellenben sajátos eszközeivel újrateremti és újraértelmezi az eredeti művet.

Minden idők embertelensége

A Móricz Zsigmond Színház rendkívüli erőfeszítéssel, hatalmas technikai apparátussal, harminc táncossal és kiváló színészgárdával vágott bele a Hair (zenei vezetők: Kazár Pál és Borlai Gergő) színpadra állításába. Ladányi Andrea (aki a produkciónak egyszerre koreográfusa, rendezője és látványtervezője is) egyéni látomását vitte színre. Stylistja (Lakatos Márk), fővilágosítója (Áts Zoltán), szcenikusa (Boldizsár Zsolt) és videókészítője (Harsányi Zoltán) segítségével hallatlanul szuggesztív vizualitású előadást hozott létre. Olyat, amely úgy háborúellenes, hogy egyszerre szól Vietnamról és minden idők embertelenségéről. S ezzel szemben a barátságot, a szerelmet, a nonkonformizmust állítja az ábrázolás középpontjába.

Remek énekhangok

Ladányi Andrea nagy biztonsággal mozgatott táncosai maguk is látványelemekként funkcionálnak Berger és Bukowski humort, barátságot, érzelmeket görgető történetében. A remek énekbetétek, az itt-ott szükségszerű dramaturgiai beavatkozások azok számára is élvezetessé teszik a históriát, akik (van ilyen?) nem ismerik a filmet… Vaszkó Bence, Horváth Sebestyén Sándor, Gulácsi Tamás, Illyés Ákos, illetve Horváth Margit, Nyomtató Enikő, Kosik Anita, Fridrik Noémi és Kiss Veronika kiváló hangja emlékezetes élményt jelent a publikum számára! (A bemutató érdekessége, hogy a közismert dalok többsége angolul hangzik el: az alkotók ezzel szerencsére elkerülik az olykor suta magyar fordítások szerepeltetését…)

A lázadó meghal

Galt MacDermot–James Rado–Gerome Ragni musicaljében Puskás Tivadar, Varga Balázs Vizkeleti Zsolt, Lukács Sándor, Mészáros Márton prózai szerepekben látható. Azzal, hogy Ladányi Andrea előbb a tér centrumába, később a háttérbe állítja a (Horváth Margit alakította) New Yorki-i Szabadságszobrot (amely a játék folyamán többször aktívan „beleszól” a cselekménybe), nem pusztán a dekorativitást, hanem az Amerika-mítosz deheroizálását is szolgálja. A posztmodern Hair úgy idézi elénk a lázadás és a szabálykövetés ellentétét, hogy az közben élet és halál konfliktusává válik. A lázadó Berger meghal, Bukowski életben marad. Amerikát (és a világot?) a megalkuvók tartják életben…

- Karádi Zsolt -