Akinek üzentek a honfoglaló ősök

Miért jönnek Magyarországra az észak-amerikai lahota indiánok? Hogy megtanuljanak vágtázó lóról pontosan lőni íjjal. A világ legjobb lovasíjászát ugyanis nálunk találják meg Kassai Lajos személyében – vele beszélgettünk, amikor épp az ország keleti szegletében ejtette ámulatba közönségét.

Az angol és német nyelven is megjelent könyvében feltette önmagának a kérdést: mit keres itt, ebben a korban? Mi a válasz?

Kassai Lajos: Én azért születtem, hogy a lovasíjászat újra éledjen, és azon keresztül a világ kicsit közelebb kerüljön a magyar kultúrához, történelemhez. Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, mert a lélek nem mond tollba, hanem sugall, csak ezeket a sugallatokat nagyon nehezen hallja meg az ember, lassan értelmezi. Nekem is mindig jöttek a finom kis jelek, útmutatások, amelyek szépen terelgettek az íj, a ló, a magyar történelem és kultúra irányába. Van egy kis üzemem, ahol 1988 óta készítek íjakat, tehát még a kádári rendszerben kezdtem. Nagyon nehéz körülmények között, de szép lassan elindult, s ezzel párhuzamosan az íjászat, majd a lovasíjászat – vagyis 26 éve épült ki ez a rendszer így, ahogy ma is működik.

A mai ifjúságát lelkileg és testileg is sorvasztja az elektronizált világ. Ha a barátok leülnek egy kávézóban, mindenki nyomogatja a saját kütyüjét. Az íjászat esetleg kínál egy alternatívát?

Kassai Lajos: A világot semmiképpen sem a „vagy”-okra kell építeni, hanem az „és”-ekre. Ez sem úgy működik, hogy valaki vagy íjat vesz a kezébe, vagy okostelefont, hanem telefonozzon és íjászkodjon. Nem szabad a ma fiatalját kiszakítani az elektronikus környezetéből, hiszen ma erre épül fel az egész világ. Ez az élete, a jövője, ebbe az irányba halad világ, és a sodrását nem tudjuk megállítani.

Mondja ezt egy lovasíjász…

Kassai Lajos: Mindenkinek fejlődnie, haladnia kell abban a korban, ahová született, hiszen a XXI. században nem élhetünk úgy, mint a IX. században. Én is használom a számítógépet, sokrétűen kihasználom az általa nyújtott lehetőségeket, a hétköznapjaim része. A lehetőséget viszont megteremtettem arra is, hogy íjat vegyek a kezembe és lóra üljek. Ez tehát nem vagy, hanem és…

Mintha Magyarországon a sajtó kevesebbet foglalkozna a magyar íjászattal, sikerei kevésbé közismertek, mint külföldön.

Kassai Lajos: Nem gondolom, hogy mellőzve lennék, sőt elmondhatom: amit magyar ember erkölcsi megbecsülésként és elismerésként megkaphat, azt nekem sikerült elérnem. Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vehettem át a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, a lovasíjászat bekerült a lovas szakágak közé, szerepel az egyetemi oktatásban, a Testnevelési Egyetemen ebből diplomát lehet szerezni. Ma már a magyar kulturális és szellemi örökség részévé vált, tavaly pedig a Kassai-féle lovasíjászat felvételt nyert a hungarikumok közé. Erkölcsileg nincs több, amit az ember a munkájáért megkaphatna.

Magyarság külföldi megítélésében milyen szerepet játszhat mindez?

Kassai Lajos: Nagyon sokan ezen keresztül ismerik meg hazánkat. Például Kína számos vidékén soha nem is hallottak Magyarországról, de a lovasbemutatóm után odajöttek hozzám, kérdezgettek, aztán el is jöttek hozzánk. Ugyanígy több vendégem érkezett az Egyesült Államokból, Dél-Afrikából – olyan emberek, akik soha nem utaztak volna Magyarországra, ha nem látják a lovasíjász bemutatót, s nem kelti fel az érdeklődésüket. A külföldiek közül szép számmal a magyar lovasíjászat révén kezdenek olvasni hazánk történelme után, nyernek betekintést kultúránkba, s jönnek el felfedezni minket, s ha már itt van, akkor a mi ételeinket, italainkat, zenénket keresi, a mi gyökereinkre kíváncsi. Ez a jó irány, erre kell haladnunk, legyünk büszkék a hungarikumainkra, a szó legnemesebb értelmében.

Az interjú teljes terjedelemben olvasható a Kelet-Magyarország 2014. szeptember 23-i számában.