A bennünk szunnyadó csoda

Nyíregyháza - A Rimszkij-Korszakov zenéjének ihletésében született Seherezádé kicsiket és nagyokat egyaránt elkápráztat.

A Móricz Zsigmond Színház folytatja azt a nemes kezdeményezést, amelynek szellemében évente bemutat (a legkisebb nézőknek) egy komolyzenei alkotáson alapuló táncjátékot. A Prokofjev-darab (Péter és a farkas) után következett Csajkovszkij-balett (Hattyúcskák tava) sikere adhatta az ötletet ahhoz, hogy most az Ezeregyéjszaka sajátos változata táruljon elénk a MŰvész Stúdióban.

A Seherezádé Rimszkij-Korszakov 1888-ban keletkezett szimfonikus szvitje, illetve a klasszikus arab mesegyűjtemény alapján született.

Elodázza a halált

A forgatókönyvet (Prileszky Csilla fordításának felhasználásával) Kardos Tünde írta; vigyázott arra, hogy a hatalmas szövegkorpuszból kiválasztott mesék a nebulók számára is jól követhetők legyenek. (A felnőtt tudja, hogy az Ezeregyéj fejezetei nem gyermekek számára készültek; a bonyolult hagyományból származó keret szerint Sehe- rezádé azért mesél a szultánnak, hogy elodázza a halált.)

Az előadásban elhangzó történetek a klasszikus balett gazdag eszköztárának segítségével elevenednek meg. Az emelvény kiemeli a játékot a térből, hangsúlyozva: amit látunk, nem itt játszódik, hanem valahol ott, ahol a szó képes feltartóztatni a véget.

A Krámer György rendezte-koreografálta hatásos előadásban Seherezádé (Fekete Réka – Thália) mesél a Szultánnak (Rák Zoltán), az izgalmas kalandok pedig két kitűnő táncos (Szakály Viktória, Vámosi Máté) segítségével kelnek életre.

A dramaturgia szerint olykor maga a Szultán válik Szindbáddá, ő hányódik a tengerek hullámain. Krámer színpadán a légies balett és a vaskosabb, földibb színjáték harmonikusan elegyedik. Varjas Zsófia ötletes díszletelemeket alkalmazó, színpompás látványterve megkapó fények használatával teszi élményszerűvé a varázsos históriát.

A magunk meséje

A Kazár Pál által készített zenei anyag több szintet kínál, hiszen az eredeti muzsika elemei megférnek benne egyéb klasszikus reminiszcenciákkal, s persze, a záróképben a saját dallal is. Az előadás hangulatát fokozza a csellót, oboát és hegedűt (Béres Angelika, Bottyán Blanka, Soltész Jakimcsuk Ildikó) felvonultató jelmezes triónak a cselekménybe történő bevonása is. Kardos Tünde ügyesen alakított szövege szerint nekünk, nézőknek is megvan a magunk meséje; Seherezádé végül arra sarkall, idézzük fel a bennünk szunnyadó csodát.

Karádi Zsolt