A kitartás diplomát és munkát terem

Nyíregyháza - Sokak szerint a diploma nem ér semmit, erre rendre rácáfolnak, akik megszerzik.

Elérkezett a nagy nap, amire közel 700 nyíregyházi főiskolás olyan régóta vár: ez a diplomaosztó ünnepség napja. A taláros végzősök családjuk és barátaik előtt kezet ráznak a pulpituson az intézmény rektorával, és átveszik a szakmai tudásukat igazoló oklevelet, amiért annyit magoltak éjszakákon át a vizsga- és szorgalmi időszakban, s kutattak hónapokig, hogy egy igazán jó szakdolgozattal járuljanak hozzá az államvizsgán elért eredményhez.

Valószínűleg vannak köztük olyanok is, akik igyekeztek még a tanulmányaik alatt megalapozni és bebiztosítani a jövőjüket. Nyíregyháza és a megye több pontján fogadják a nagyvállalatokat a Nyíregyházi Főiskola hallgatóit, akik többhetes szakmai gyakorlat során „élesben” is bebizonyíthatják, nem hasztalan időtöltés a felsőoktatási intézmények iskolapadjait koptatni.

Az sem ritka, hogy valaki utólag ébred rá: rossz szakmát választott elsőre. Szabó Tünde háromgyermekes családanyaként jelentkezett a főiskolára, hogy megvalósítsa régi álmát, s tanítónő lehessen.

– Telített a pedagóguspálya a megyében, mégis bizakodó vagyok – mondja.

Tünde történetét hallva az ember elhiszi, hogy az élet írja a legszebb meséket, sőt, az álmokat is valóra váltja. A ma már három gyermekes anyuka, túl egy újraélesztésen úgy döntött, diplomát akar, gyerekekkel szeretne foglalkozni.

Kemény, de gyönyörű évek

– Elmondhatatlanul boldog voltam, amikor kiderült, hogy sikerült a felvételim a Nyíregyházi Főiskola tanító szakára, levelező tagozatra – teszünk egy kis időutazást Szabó Tündével, akinek akkor volt a legkisebb lánya 2 éves, s párja, Kiléber Attila bejutott a főiskola gazdaságmenedzsment szakára.

Négy nagyon kemény, de gyönyörű év következett az életükben, mert a munka, három gyermek mellett sikerrel vették a diplomához vezető út akadályait. Attila június 18-án, Tünde egy nappal később, aznap, amikor a Debreceni Egyetemre készülő legnagyobb lánya érettségizett, sikeresen leállamvizsgázott.

– Az áttanult éjszakák eredménye, hogy a jövő hónapban esedékes – bízunk benne sikeres – nyelvvizsga után jól megfelelt minősítéssel átvegyük a diplománkat – említ egy újabb teljesítésre váró feladatot a most még pénztárosként dolgozó anyuka.

– Túl vagyok az első állásinterjún, semmi mást nem szeretnék csak tanítani, annál nincs nagyobb boldogság – meséli Tünde, és egész lénye mosolyog, amikor az első tanításról, az élményekről és a kisdiákokból áradó szeretetről mesél. Arra nem volt sem neki, sem Attilának lehetősége, hogy fiatalon vágjanak bele a főiskolai tanulmányokba, most mindkét családban ők az elsők, akik diplomások.

– Telített a pedagógus pálya a megyében, mégis bizakodó vagyok – szólal meg Tündéből az optimista énje. Van is oka erre, hiszen ő valóban a minimumról indult és a maximum felé tar.

– Az állásajánlatokat böngészve nekem és Attilának is sokkal nagyobb esélyünk lenne a fővárosban, vagy a Dunántúlon munkát kapni. Szabolcs ebből a szempontból is hátrányban van – jegyzi meg Tünde és hozzáteszi: ha nem lesz más választás, akkor azért, hogy amit és amiért tanultunk, azt csinálhassuk, elindulunk. A középső lányom közgazdasági középiskolás lesz szeptembertől, van egy gyönyörű otthonunk.

Egyelőre próbálkozunk, szeretnénk a tudásunkat itthon hasznosítani, kamatoztatni, ám ha nem lesz más választás, el kell indulnunk, egy újabb álom beteljesülése felé.

Ahogy az ország több pontján, úgy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is számos nagyvállalat fogadja a főiskolásokat gyakornoki program keretében, s ha a hallgatók jól teljesítenek, már állásajánlattal a „zsebükben” vehetik át a diplomájukat.

Hamar a mélyvízbe dobták

Nagy Andrea a Nyíregyházi Főiskolán szerezte első diplomáját kommunikáció-művelődésszervező szakon, majd a Debreceni Egyetem angol szakán a másodikat, amihez követelmény volt egy multinacionális cégnél, idegen nyelvi környezetben eltöltött kéthetes szakmai gyakorlat.

– Szervezeti szinten akkor volt kiépülőben a LEGO-ban a gyakornoki program, engem a toborzó kolléga mellé osztottak be a Humánerőforrás részlegen belül – mesélt a kezdetekről Andrea, akit rövid ismerkedés után elég hamar bedobtak a mélyvízbe.

– A kezembe adtak 350 önéletrajzot, hogy megadott szempontok alapján szűrjem le. Ahogy telt az idő, egyre több feladatot kaptam, ezekkel együtt pedig a felelősség is nőtt.

A motor egy csavarja

– Észre sem vettem, hogy letelt a gyakornoki időm, annyira természetessé vált, hogy hetente három-négy napot bent töltök a gyárban. Amikor megüresedett a HR-en egy pozíció, jelentkeztem, ugyanúgy részt vettem az interjúkon – magyar és angol nyelven –, mint más pályázók, mert bár már ismertem a leendő főnökömet és kollégáimat, nem kivételeztek velem.

– Az állást megkaptam, bekerültem abba a csoportba, ahol a toborzás és kiválasztás mellett tréningek, állásbörzék, rendezvények szervezésével, képviseletével foglalkoztam három évig. Két hónapja váltottam területet LEGO Csoporton belül, szenior szerszámüzemi asszisztensként többek között az öntőformák (szerszámok) globális forgatásáért vagyok felelős a nyíregyházi, a dániai és a mexikói gyárak között.

– Azt szokták mondani, hogy a szerszám a fröccsöntő gépek szíve, mindennek a motorja, én pedig ennek a motornak vagyok az egyik csavarja – osztotta meg velünk sikertörténetét Nagy Andrea.

- KM -