A négy fal között egy életen át?

Nyíregyháza - Európa-szerte vitatott Strasbourg ítélete a tényleges életfogytig tartó börtönről. A büntetés-végrehajtás adatai szerint tavaly év végén 46 életfogytiglanra ítéltet tartottak fogva Magyarországon, közülük 29 bűnösségét jogerősen is kimondták. Ezen rabok többsége olyan sorozatgyilkos, aki brutális tettei miatt nem számíthat a társadalom megértésére.

Húszéves kortól

– A Büntető törvénykönyv szerint a szabadságvesztés vagy határozott ideig, vagy életfogytig tart. Az életfogytig tartó szabadságvesztés csak olyan vádlottal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Az ítéletben a bíróság meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy kizárja a vádlottat ebből a lehetőségből. Ez utóbbi jelenti a tényleges életfogytiglani büntetést – tájékoztatta lapunkat dr. Toma Attila, a Nyíregyházi Törvényszék helyettes sajtóreferense.

Dr. Toma Attila: A Nyíregyházi Törvényszék illetékességi területén nem szabtak ki tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést.

– A törvény meghatározza azokat a legsúlyosabb bűncselekményeket, amelyek esetén lehetősége van a bíróságnak a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására. Ilyen a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmény, a hadikövet és a védett személyek elleni erőszak, a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása, az egyéb háborús bűntett, az emberölés, az emberrablás, az emberkereskedelem, a rombolás, a zendülés és fogolyzendülés, a közveszély okozása és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete, valamint az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása és a terrorcselekmény – sorolta dr. Toma Attila.

A helyettes szóvivő hozzátette: kötelezővé teszi a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását a törvény, ha az elkövető erőszakos, többszörös visszaeső, vagy ha a fent felsorolt bűncselekményt bűnszervezetben követik el.

A Nyíregyházi Törvényszék illetékességi területén nem szabtak ki tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést.

Gyakori az intézményfüggőség

Horváth Zsuzsanna terápiás csoportvezetőt arra kértük, mondja el, mi játszódhat le azoknak az elítélteknek a lelkében, akikre több évtizedes vagy tényleges életfogytig tartó börtönbüntetés vár.

– Megfelelő reintegráció és reszocializáció nélkül intézményfüggőség alakulhat ki azoknál is, akiknél kilátásban van a szabadulás és az új élet lehetősége. Ez azt jelenti, hogy az intézmény, ami egy belső, zárt világot és talán (egyéni szociokulturális tényezőiket is tekintve) az egyetlen biztonságos keretet nyújtotta évekig, oly’ mértékben fontossá válik, hogy a külvilágba újra kikerülve a tényleges valóság befogadása, a mindennapi élethez való alkalmazkodás annyira nehéz és bizonytalan, hogyaz illető „visszavágyik”.

– Teljesen más a helyzet azonban azoknál a raboknál, akiknek azzal kell megküzdeniük, hogy az egész életüket a társadalomtól elzárva, szokásaiktól, kultúrájuktól, szabad akaratuktól megfosztva fogják leélni. Az első időszakban a „minden mindegy, úgyis itt fogok megdögleni” felfogás jellemezheti ezeket az embereket, ami a korábbi életüket is irányító nagyfokú agresszióban nyilvánulhat meg mások vagy önmaguk felé. Ezt a bűnbánó szakasz követheti: a kezdeti elutasítás érzését a düh, az alku, a depresszió, végül elfogadás veheti át. Nem ritka az sem, hogy a fogvatartottak a megnyugvás során spiritualizálódnak, Isten felé fordulnak.

Nem általánosíthatunk

– Sok faktora van mindennek, az egyéni életutak, feldolgozatlan traumák, magának a bűncselekménynek a milyensége, a meghatározó szociális közeg kint és bent, a börtön (re)szocializációs tevékenysége… Az tehát, hogy ki milyen utat választ ebben az új valóságban, és mennyire engedi el vagy tartja meg magában a külvilágot, semmiképp nem általánosítható – tájékoztatta lapunkat Horváth Zsuzsanna.

A jogi gyakorlat régen és most

A halálbüntetést Magyarországon 1989-ben törölték el, majd 10 éven át 20 év volt a maximum, amit a bírák kiszabhattak. A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés lehetőségét 1999-ben vezették be (kisebb változtatásokkal lényegében ma is ez a szabályozás él). E szerint a legsúlyosabb büntetés kétféle módon szabható ki. Meghatározhatja a bíróság, hogy a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége leghamarabb mikor vizsgálható; ez az új büntetőtörvénykönyv életbe lépéséig 30 évtől elvileg akármeddig terjedhetett.

A gyakorlatban a bíróságok az esetek többségében 30 és 40 év között jelölték meg az időpontot, amikor, ha a szakemberek úgy látják, hogy a büntetés célt ért, elvileg szabadulhat a rab, mégpedig 10 évig tartó próbaidőre. A 2012 júliusától életbe lépett új törvénykönyv annyi módosítást tartalmaz, hogy az első esetben a feltételes szabadon bocsátás időpontját 25–40 évben határozza meg, vagyis minimum 25, maximum 40 év után mindenképpen szabadul az elítélt. (Ennél a büntetésnél nincs jó magaviseletért járó „harmadolás” vagy egyéb kedvezmény.) A tényleges életfogytiglan kiszabásának szabályozása az új Btk.-val nem változott, és azt az ítélőtáblák a gyakorlatban hasonlóan alkalmazzák.

KM-CSA