(Kata)pulton a kultúra

Nyíregyháza - Statisztikák támasztják alá, milyen kevesen olvasnak a szabadidejükben.

 – Halmozott hátránnyal indulunk – mondtam három éve Apagyi Ferencnek, régi barátomnak Pesten, amikor összefutottunk egy irodalmi díjátadón, és utána leültünk sörözni. Ő akkor kapott díjat egy verséért, nekem akkoriban jelent meg az első könyvem Mesék Kaptárvárosból címmel. Regény egy életre kelt, nyújtózkodó városról, álmos drogdílerekről, akik a sarkon álmot árulnak, utcalányokról, akik a szekrénybe zárkózva próbálnak bebábozódni, hogy aztán messzire repüljenek innét – szóval csupa szürreálisnak képzelt dologról, ami így este, egy pesti sörözőben ücsörögve mégis oly közeli – kezdte a történetét Komor Zoltán, az a csöndes, visszahúzódó fiú, akiről a főiskolán soha nem tudtuk, hogy mi járhat a fejében, csak azt éreztük, hogy annak is film pereg az agyában az írásait olvasva, aki egyébként nem a képzelőerejéről híres.

Ömbölytől Amerikáig

Zoli most 27 éves, papírra vetett sorait pedig Ömbölytől Amerikáig a világ minden részén olvassák, publikál többek között KULTerben, Képírásban, A Vörös Postakocsiban és az amerikai the NewerYork, a Caliban Online, az Exit Strata, valamint a Thrice Fiction Magazine hasábjain és online felületén. A Cédrus Művészeti Alapítvány 2013-as Kortárs irodalmi alkotások pályázatán nívódíjas lett.

– Egy irodalmi portál létrehozását tervezgettük a korsók mellett. Arról beszélgettünk, életképes lenne-e egy internetes oldal, ami kizárólag modern művészettel foglalkozna. Más irodalmi fórumokat látogatva azt vettük észre, hogy nagy százalékban a hagyományos vonalat erősítik a tollpróbálgatók, s az olvasók sűrűn kérik számon a rímek hiányát egy-egy költeménynél – noha a szabad vers már több, mint egy évszázados múltra tekint vissza.

– Manapság az emberek kis százaléka nyitott a művészetekre. Statisztikák támasztják alá, milyen kevesen olvasnak a szabad idejükben; az irodalmi estek alig tucatnyi embert mozgatnak meg. Ezen belül rajzolhatunk egy még apróbb kört. Ők azok, akiket az elvontabb művészet is lázba tud hozni. Mivel az avantgárdnak rossz híre van. A szürrealizmus életidegen. Az absztrakt képeket csak a sznobok szeretik, afféle gyerekmázolmányok. A kísérleti zene csupán zaj. És a többi. Ott visszhangzott az összes vád a fejünkben.

– Másnap létrehoztuk a Katapult Kortárs Alkotói Oldalt. Alig telt némi időbe, csoportosulni kezdtek körénk az alkotók. Főként fiatal költők, de volt már képzőművészünk, zeneszerzőnk, de az igazi meglepetést a közönség hozta. Folyamatosan kapjuk azóta is a felkéréseket felolvasó estekre, járjuk az országot. Olvastunk az írásainkból fiataloknak, időseknek egyaránt, és mindig azt tapasztaltuk, hogy nagyon befogadó a közönség. Az est végén rendszerint szavakat adnak meg, amikre helyben improvizálunk verset, s utána hosszan beszélgetünk az érdeklődőkkel.

Celebek bugyijában

– Magam az utóbbi időben a novelláimat fordítgatom angolra, és az a megtiszteltetés ért, hogy eddig több mint tíz amerikai magazin közölte őket. Így nyílt egy kis rálátásom a különbségekre. Meglepett, hogy az USA-ban mennyi, a Katapult szellemiségéhez közel álló irodalmi magazin van, és hogy ezek mekkora érdeklődésre tartanak számot, sőt, anyagilag is fenntarthatók. Itthon persze ez nehezen elképzelhető, a legtöbb irodalmi folyóiratnak nem futja honoráriumra, szaporodnak a kiadók, akik a szerzővel fizettetik ki a könyvmegjelenést, kivéve, ha az a tollával egy celeb bugyijában turkál az olvasói elvárások nevében. Szóval itthon ez inkább passzió – a munkakeresés mellett.

KM-CSA