Az elszegényedés útján

A magyar társadalom 40 százaléka tekinthető elszegényedőnek vagy veszélyeztetettnek.Magyarországon az úgynevezett mélyszegények aránya 8–12 százalék, ez a rendszerváltás óta stagnál. Az újratermelődő tartósan leszakadó réteg mellett egyre jellemzőbb az elszegényedés, a rezsiszegénység, ami az ország gazdasági teljesítményével, társadalompolitikájával és szociálpolitikájával magyarázható – nyilatkozta lapunknak Vitál Attila szociológus.

A társadalomkutató szerint minden harmadik család a létminimum felé csúszik, a mélyszegénységben élőkkel együtt a magyar társadalom mintegy 40 százaléka tekinthető elszegényedőnek vagy a szegénység által veszélyeztetettnek.

– Roppant lényeges a többségi társadalom szegénységhez és szegényekhez való viszonya, vagyis kölcsönös segítségvállalás kérdése! Ha a társadalmi szolidaritás kimerül abban, hogy karácsonykor a lakosság kampányszerűen adakozik, az nem más, mint a többség lelkiismeret-furdalásának megnyilvánulása, nem a probléma érdemi megoldása. Nagy felelőssége van a mindenkori politikának abban, hogyan viszonyuljon a kollektív gondolkodás a szegénységhez mint társadalmi problémához és a szegényekhez – hangsúlyozta Vitál Attila.

A szegénység elleni küzdelem világnapja sok problémára ráirányította a figyelmet a közelmúltban, kevés szó esett azonban napjaink létező és egyre több magyar családot fenyegető réméről, a rezsiszegénységről. – Rezsiszegénységről azon háztartások, családok esetében beszélünk, akik havi jövedelmüknek több mint egyharmadát lakásfenntartásra fordítják. E mutató alapján a magyar társadalom háromnegyede küzd ezzel a szegénységi formával. Akár a foglalkoztatottságot, akár a jövedelmi viszonyokat nézzük, az északkeleti megyék, így Szabolcs-Szatmár-Bereg is, mintegy 20 százalékkal az országos átlag alatt vannak – magyarázza Vitál Attila szociológus.

Sokba kerül a lakásfenntartás

Hazánkban – a lakásszektor jellegzetessége miatt – alacsony a bérlakások aránya, így a lakásüzemeltetési költségekbe a tulajdonhoz jutás kiadásait is be kell kalkulálni, ilyen például a banki hitel havi törlesztőrészlete. Ez és a közüzemi számlaterhek már tekintélyes összeget emésztenek fel a családi kasszából!

Vitál Attila: A lakásfenntartási költségekbe a banki törlesztő is beleszámít!

Óriási felelőssége van a mindenkori politikának abban, hogyan viszonyuljon a többségi társadalom a szegénységhez mint társadalmi problémához – hangsúlyozta Vitál Attila, majd rámutatott: ha egy rezsim azt kommunikálja, hogy a szegénység nem (pusztán) társadalmi mechanizmusok eredménye, hanem egyéni hiba, jelentősen csökkenhet a szolidaritás foka.

– Gazdasági recesszió idején jellemzően felerősödik a bűnbakképző mechanizmus. Előszeretettel mutogatnak ilyenkor a segítségre szorulókra, mondván: milyen sokba kerülnek az államnak, az ő segélyezésük miatt nem jut elég pénz az egészségügyre, az oktatásra stb. Ha ezek a bélyegek rásüthetők egy jól beazonosítható társadalmi csoportra (például romák, bevándorlók, hajléktalanok), máris kialakul egyfajta közöny és ellenszenv a többségi társadalomban velük és a helyzetükkel szemben.

Van élet a közmunka után?

Kérdésünkre, mennyiben segíti a szegénységben élők megélhetését és megítélését az országos közmunka program, a szociológus így válaszolt: – A közfoglalkoztatásnak önmagában annyi hatása van a szegénységre, mint a segélyezésnek: konzerválja a dolgozók társadalmi állapotát, hiszen innen nagyon nehéz „kitörni” a nyílt munkaerőpiacra, s valljuk be, egyetlen önéletrajzban sem mutat jól az, hogy „az utóbbi 10 évben közmunkásként dolgoztam”. Ennek sajnos akkora stigmatizáló ereje van, mintha börtönviselt lett volna a munkavállaló.

Fontos a politikai retorika

– Ha a politikai retorika az, hogy a jövedelmi szegénység alapvetően a naplopók, munkakerülők önhibája és problémája, valamint „aki nem dolgozik, ne is egyék”, akkor a szociális támogatások csökkentése, valamint az emberek (pedagógiai-nevelő célzattal és a társadalmi hasznosság elvén történő) visszaterelése a munka világába, kivívhatja a társadalom többségének elismerését, de nem orvosolja az általános elszegényedést, a rezsiszegénységet és a mobilitási problémákat!

– A kisebb településeken sokan „várólistán” vannak, nem kapnak közmunkát, ilyenkor az életben maradás ösztöne és a család megélhetéséért való felelősség szükségszerűen megnöveli a bűncselekmények (lopások, rablások) számát, gyakoriságát.

KM-PI