Jegyzet: Le a (vas)kalappal!

Bevallom nőiesen, megmosolyogtatott a Kaposvári Egyetem rektorának dress code-utasítása. Férfiasan úgy mondanám, felröhögtem, amikor elolvastam. Eszembe juttatta az egyik punk csoporttársamat, aki harminc centis piros tarajjal, talárban és kitaposott tornacipőben vette át a diplomáját. A tanúsítványt, amiért ugyanannyit küzdött, mint az öltönyös, fehér inges, nyakkendős srácok és a kosztümös, szépre sminkelt lányok. Csáki Alexandra jegyzete.

A tudást, a tehetséget nem reggel vesszük magunkra a ruháinkkal. Úgy gondolom, nem zsebel be több elismerést a kötött pulcsis, edzőcipős informatikus a raszta hajú, hippi bölcsésznél, csak azért, mert nem villan ki a bokája járás közben a nadrág alól. Nem emlékszem, hogy a főiskolai vizsgák során bármilyen hátrányba kerültem volna a piercingem és az acélbetétes bakancsom miatt, és ez így van jól. Nem ért kevesebbet az én ötösöm, mint a társaimé, ahogy nem is azért vágtak ki a zárthelyiről, mert egy ezüst karika volt a számban.

A kaposvári művészeti kar színészhallgatói tiltakozásuk jeleként meztelenre vetkőztek a zárt tanteremben, míg a nonkonformista egyetemisták strandpapucsos-törülközős demonstrációt hirdettek hétfőre. S hogy elér-e a hangjuk „az egyetem fura uráig”? Ha leveszi a (vas)kalapját, talán...

Csáki Alexandra