A kényeztetés nem vezet jóra

Nyíregyháza - A fiatal önállótlan lesz, nem kerül konfliktushelyzetbe, nem alakul ki benne tolerancia.

Legalább egy nap erejéig a gyermekek kapják a főszerepet a világ számos országában. Magyarországon a gyermeknapot 1931-től ünneplik, igaz, akkor még „Gyermek Hétnek” nevezték. 1950 óta azonban már csak egy napos, és május utolsó vasárnapján tartják. A gyermeknap alkalmából annak jártunk utána, az utóbbi évtizedekben hogyan változott meg a gyermek helye és szerepe a családban, hogyan változott meg az utódok és a szülők viszonya.

Nyugtatás a lelkiismeretnek

– A II. világháború előtti és utáni években még hierarchikus volt a szülők és gyermekek kapcsolata, az autokrata, korlátlan hatalmú nevelés érvényesült – mondta el érdeklődésünkre Vassné dr. Figula Erika pszichológus, a Nyíregyházi Főiskola Pedagógusképző Karának dékánja. – Ezt váltotta fel a demokratikus nevelés folyamata, amely révén napjainkban eljutottunk oda, hogy a társadalmat két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba az alulszocializált, hátrányos helyzetű, alkoholista szülők tartoznak, akik szinte alig foglalkoznak a gyermekükkel. A másik csoportba pedig azok a felnőttek tartoznak, akik mindentől védik gyermeküket, s mindent meg is adnak nekik. Ennek a hátterében egyrészt az van, hogy a szülők mindazzal ellátják, amit ők gyermekkorukban nem kaptak meg, másrészt mivel nem tudnak sok időt tölteni a gyermekükkel, a saját lelkiismeretük nyugtatására akár még erőn felül is mindent megvesznek nekik. Van olyan anyuka, aki egész nap viszi foglalkozásról foglalkozásra gyermekét. Mindennek káros következménye, hogy a fiatal önállótlan lesz, nem kerül konfliktushelyzetbe, nem alakul ki benne tolerancia. Az állandó „tutujgatással”, kényeztetéssel átestünk a ló másik oldalára, a gyermekben nem alakul ki az életkorára jellemző küzdenitudás, s mindez gondot jelent a személyiség fejlődésében.

Mennyiség helyett minőség

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a szakember szerint sok időt töltünk-e napjainkban a csemetékkel vagy keveset.

– A köztudatban a jó édesanya és édesapa fogalma attól függ, hogy ki mennyi időt tölt a gyermekével. Lehetünk mi otthon egész nap a kicsivel, de ha az tévét néz, mi pedig takarítunk, attól még nem vagyunk jó szülők. Az a fontos, hogy minőségileg mennyi időt töltünk vele, mennyit beszélgetünk. Sajnos, felgyorsult világunkban mind kevesebbet beszélgetünk nemcsak a fiatalokkal, hanem egymással és a rokonokkal is. A gyermek-szülő kapcsolatában tehát nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos – tette hozzá Vassné dr. Figula Erika.

M. Magyar László