Jegyzet: A mi ízeink, a mi világunk

A földrajzi alapokon nyugvó eredetvédelem egyik pillére a helyben termett nyersanyag felhasználása – Nyéki Zsolt jegyzete.

A húsvéti ételek s italok a gyomrokat, az elképesztő vásárlási számok pedig a képzelőerőt tették próbára. Ha igazak a hírek, akkor válság ide, takarékoskodás oda, szerte a hazában sonkára 8 milliárd, húsvéti édességekre 6 milliárd forintot költöttünk, és akkor a tojásról, sörről, borról, pálinkáról még nem is beszéltünk. Több tízmilliárd forintot mozgatott meg az a költekezés, amire a mögöttünk hagyott ünnep késztetett kicsit és nagyot. Az ízekben, szokásokban, hangulatban rejlő üzleti lehetőségek láttán neki is lódulhat a fantáziánk, de nem is annyira a húsvéti példa, mint inkább egy naptári eseménytől független kezdeményezés adja az ihletet.

Ismét tálcára helyezzük megyénket, és nagyszerű körítéssel kínáljuk a testi-lelki élményeket. A tálcát most Tündérmezőnek hívjuk – ez a legújabb program, amely egyes tájegységeink bemutatását egyszerre fűzi történelmi, kulturális, természeti s épített örökségre, valamint gasztronómiai különlegességekre. Lapunk írt már a kezdeményezés legfontosabb céljairól, meghatározó elemeiről, de mint minden fontos és összetett dologban, itt is a részletekben rejlik a lényeg. Például abban, hogy az arra méltó éttermek védjegyet nyerhetnek el, amennyiben vállalkoznak a helyi értékek őrzésére az adott táj jellegzetes ételeinek étlapukon tartásával. Ez az elkötelezettség messzire érő folyamatot indíthat el, mert azzal is jár, hogy az ételek alapanyagainak egy részét helyi termelőktől szerzik be – elvégre földrajzi alapokon nyugvó eredetvédelem egyik pillére a helyben termett nyersanyag felhasználása.

E feltétel megrendelést, azaz munkát ad a megélhetésüket mi másra, mint a termőföld megművelésére alapozó gazdálkodóknak. Őket a nagy kereskedelmi hálózatok rendre visszautasítják azzal a (nem is alap nélküli) kifogással, hogy nem tudnak kellő mennyiségben egységes megjelenésű (egalizált) zöldséget, gyümölcsöt beszállítani a kért ütemezéssel. Itt viszont nem a további értékesítés a cél, hanem a feldolgozás, vagyis nem számít, ha nem egyforma a sárgarépa, a lényeg, hogy ebből a földből kerüljön bele mondjuk a szalkai batyus levesbe. Móricz Zsigmond bevallott elfogultsággal nevezte az egész ország legcsodálatosabb darabjának, a történelmi Magyarország utolsó tündéri mezejének megyénket. A csoda úgy válhat valóra, ha egymáson segítve lépdelünk ezen a mezőn.

Nyéki Zsolt