A színpadon kel életre a magyar történelem

Díszbemutatóval emlékezik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójára a Móricz Zsigmond Színház: a teátrum társulata március 15-én este A kőszívű ember fiai című történelmi színművet mutatja be.– Számomra teljesen egyértelmű volt, hogy a színháznak részt kell vennie a közös ünneplésben, és az is, hogy erre Jókai Mór regényének bemutatása a legalkalmasabb – mondta lapunknak dr. Tasnádi Csaba, a színház igazgatója, az előadás rendezője. – A színház egy szakrális hely, ahol minden este gondolatok, érzelmek indukálódnak, még ha esetleg különbözőek is. Mindannyiunk számára fontosak a jeles évfordulók, ebben az évadban emlékezünk például Petőfi Sándorra és Móricz Zsigmondra is, így nem is volt kérdéses, hogy egy előadással ünnepeljük a magyar történelem egyik legszebb időszakát.

A 165 esztendővel ezelőtti eseményeknek áhítattal teli pillanatokat kell kelteniük minden magyar emberben. Tisztelegnünk kell a hős elődök előtt, és legalább az évforduló kapcsán fontos felidéznünk a sorsfordító korszak eszméit, gondolatait. Heroikus, példaadó időszak volt ez és a színház kiváló helyszín a közös emlékezésre. A kőszívű ember fiai egy olyan nagy formátumú mű, amely alkalmas a dramatizálásra – a regényt Sediánszky Nóra alkalmazta színpadra –, élvezhető, kalandos és romantikus is egyben, feldolgozása hálás, nemes feladat. A nézők szeretik a nagy ívű jellemeket, hiszen lélekben velük tudnak utazni, ez a darab pedig bővelkedik ilyen karakterekben.

Egyszer és most

– Jókai e regénye kötelező olvasmányként mindenki számára ismerős, mint ahogy a Várkonyi Zoltán által rendezett filmet is sokan látták. Vajon a rendezőnek könnyebb, vagy nehezebb, ha olyan darabot állít színre, amelynek a cselekményét ismerik a nézők?

– Mindenkinek van egy saját kőszívű ember-képe, így a nézők a színpadon látottakat ösztönösen a magukban élő könyv- vagy filmélménnyel fogják összehasonlítani, ezért nehezebb a dolgunk. A színház viszont a pillanat művészete, az itt és most semmihez sem fogható érzését nyújtja, ahol, ha elég erős a komplex hatás, a közönség nem fog a képzeletében élő képpel foglalkozni, mert leköti a befogadás – mondja dr. Tasnádi Csaba, akit arról is kérdeztünk, ki az előadás főszereplője, egyáltalán: e történelmi színmű esetében ez fontos-e?

– Bár Baradlay Kázmér fizikailag csak pár percet tölt a színpadon, végrendelete mindenki sorsát befolyásolja, a férje akarata ellen szegülő, a döntése helyességében végül kétkedő feleség pedig kemény kézzel irányítja a három fiú életét. Talán ők a főszereplők, de az is lehet, hogy valójában az ellentétpároké a kiemelt szerep: a jó és a gonosz, az aktivitás és a passzivitás küzdelméé, miközben azt is mondhatjuk, hogy a beteljesületlen szerelem, a jellemfejlődés vagy a szereplők belső vívódása az előadás központi „alakja”.

Egy biztos: a közönség egy cselekményekben és érzelmekben gazdag előadást láthat majd, amely szándékaink szerint nem csak egy történelmi kifestőkönyv lesz. Reméljük, a generációkon átívelő szereposztás – Bárány Frigyes 80 fölött, többen 25 alatt vannak – talán a végeredményben is visszaköszön és az előadás a legkisebbektől a legidősebbekig minden korosztályt megérint, és mindenkiben büszke érzést, szép gondolatokat generál – mondja az igazgató-főrendező.