Rekortán, netán még tető a tóra?

Gyakori tólátogatónak számítok, hiszen kellemes időben igazi kikapcsolódást, testi és szellemi felfrissülést nyújt egy sóstói séta. A Krúdy által is kedvelt pihenőhelyen nyugdíjasok nosztalgiáznak, szerelmespárok bújnak össze, gyerekek ismerkednek a természettel, családok sétálnak és élvezik a jó levegőt, a szemet gyönyörködtető látványt. Mán László jegyzeteÖrömteli, hogy a hírek szerint sok pénz jut majd arra, hogy tovább fejlődjön a mi Sóstónk, ahova évtizedekkel ezelőtt hétvégenként buszokkal érkeztek „Cseszkóból”, de még „Polszkiból” is a turisták. Jöjjenek is vendégek, pihenjenek, érezzék jól magukat, miként minden idelátogató honfitársunk, megyebeliek és nyíregyháziak.

Sóstó a pihenés szigete, legyen is az, őrizzük meg a természetes báját, a tó körüli sétányt övező, melegben árnyat adó lombokat, a séta közben talpunk alatt surrogó kavicsokat. Mert most erről van szó, hiszen a tervekben az is szerepel, hogy térburkolat és futópálya kerül a tó köré. Miért? Hát ez az! Ahol nem ilyen szerencsések, ott milliókat (persze euróban) költenek arra, hogy természetesebbé tegyék a környezetet. Víz, napfény, fa, virág, gyep... ebbe a sorba passzol a kavics, ám a térkő, és főként a rekortán aligha.

Ami érték, kincs, a miénk és természetes, azt óvjuk, vigyázzuk, fejlesszük, de ésszerűen. Mert ahol jó a kavics, oda nem kell térkő és a rekortán! Vagy ha igen, akkor mi lesz a következő lépés, kicsempézzük és befedjük a tavat?