A művészetek titánpalotája Bilbaóban

Bilbao - Bilbao városa kockáztatott, amikor befogadta a múzeumot.

A városról az átlagember leggyakrabban az Athletic nevű futballklubjával kapcsolatban hall hírt. Spanyolország északkeleti csücske a baszkok földje, a Nervion folyó két partján elhelyezkedő település pedig a harcos múltú országrész fővárosa. A Guggenheim-gyűjtemény számára emelt épület a folyó partján izgalomba hozta a világ építészközösségeit. Frank Gehry elképzeléseit hagyományos gondolkodással nem nagyon lehetett volna valóra váltani, mint ahogy a tervezés sem mehetett volna végbe számítógépes segítség nélkül. A végeredményt fényképezni sem egyszerű. Nem székesegyház, hogy lenyűgözzön homlokzatának kőcsipkézete, nem múzeum, hogy teremről teremre járjak benne. El kell mennem a közeli hídig, hogy egyszerre lássam az egészet.

Elkápráztat a titániumburkolat mély bordóba hajló csillogása. Olvastam valahol, hogy az egyébként drága, az űrtechnikában használatos anyagnak az építkezés idején, a kilencvenes években lezuhant az ára, mert az oroszok piacra dobták készleteiket. Igaz-e vagy nem, ezeknek a készleteknek nagy része magyar bauxitból származott.

Pattogatott kukorica

A formánál maradva… Nem tudok elhessegetni egy hirtelen jött gondolatot: ha egy szem pattogatott kukoricát valahogy bevonnának titánnal, és megfelelő mértékben felnagyítanák, valami hasonlót látnánk. Az épület belsejében már meg sem lepődök, alig található egyenes forma, egyetlen légtér a hatalmas objektum. Richard Serra óriási vaslemezekből hajlított, az idő és tér kérdésével foglalkozó műve egymaga egy kisebb pályaudvarnak megfelelő helyet foglal el. Egy másik szegletben Yoko Ono időszaki kiállítása fogadja a látogatót. Az az érzésem, hogy a kiállított tárgyak igyekeznek valahogy egybeforrni a nekik helyet adó házzal.

Bilbao városa kockáztatott, amikor befogadta a Gehry-féle Guggenheim Múzeumot. Az akkor még vitatott formanyelv ma már a világ minden táján teret hódít. A baszkok múzeumának hírneve vetekszik a spanyolok Pradójával.

KM