Az igazság a szeretet szinonimája

Százhalombatta–Kisvárda - „Nekem nem az volt az önként vállalat feladatom, hogy az orvostudomány akkori álláspontját igazoljam, hanem arra köteleztem el magam, hogy kövessem az élet logikája által diktált és eredményekkel kecsegtető utat, s ha tudok, a daganatkeletkezés feltartóztatásában nyújtsak segítséget cseppjeimmel ” – vallotta Önmagáról Dr. Béres József.

A megvádolt címmel írt színdarabot Béres Józsefről Fazekas István Váci Mihály–díjas és Jókai–díjas költő, drámaíró. A Napkút Kiadó gondozásában megjelent könyvet nagy sikerrel mutatták be az Írószövetségben, majd pedig a Béres Zrt. budapesti székházában.

Hogyan került kapcsolatba a Béres–üggyel?

– Béres József találmánya 1972–ben készült el, s nem sokkal ezután népszerűvé is vált, hiszen sokaknál gyógyulást vagy jelenetős javulást eredményezett. Az is fokozta gyógyhatásának a hírét, hogy egy jugoszláv államtitkárt is kigyógyított a rákból. Először onnan kezdtek el hozzá özönleni az emberek. Nyolc évesen hallottam Jóska bácsiról először. Nyírtasson laktunk akkor, a szüleim ott tanítottak. Apám korábban a Kelet–Magyarországnál néhány hónapig együtt dolgozott Ratkó Józseffel, akivel aztán halálig tartó barátság kötötte össze. Ratkó az egyik délután Bugya Pityuval, a kiváló festőművésszel megjelent nálunk, s arra kérték apámat, ismertesse össze őket Béressel, mert Pityu sógorának segítségre volt szüksége. Az akkori hatalom Bérest zsigerből támadta. Ratkó elhatározta, hogy az ügy mellé állítja az írótársadalmat. Neki köszönhető Nagy László, Déry Tibor és Illyés Gyula támogatása, s áttételesen az is, hogy Kósa Ferenc ’76–ban elkészítette Az utolsó szó jogán című dokumentumfilmet.

Béres ellen egy büntetőeljárás is indult, mely a drámának is lényeges gyújtópontja. Mi volt a vád ellene?

– Kuruzslással vádolták. A feljelentést a szakmai irigység táplálta, az eljárás olyan hamis tanúk vallomásaira épült, akik ráfogták, hogy pénzért árulja a cseppeket, orvosnak adja ki magát és megtiltja a „pácienseinek”, hogy az igazi doktorokra hallgassanak. A pártvezetés erős nyomást gyakorolt a nyomozóhatóságra, ám a Kisvárdai Városi Ügyészség akkori vezető ügyésze, dr. Borbély Sándor emberi tartásának köszönhetően 1976 márciusában az eljárást megszüntették Jóska bácsi ellen.

Az Ön életében vannak–e olyan konkrét élmények, melyek segítettek a mű megírásában, netalántán ihletet is adtak?

– Jóska bácsit személyesen ismertem, s már gyerekként is sok minden megfogalmazódott bennem az ő meghurcoltatásával kapcsolatosan. Voltak olyan földhöz vágó személyes tapasztalataim is, melyeknek köszönhetően át tudtam érezni azt, hogy milyen lehetett Béresnek a hamis vádak örvényében átölelni a gyermekeit.

Mi hozta mozgásba Önben a művet? Mi az alapkonfliktus?

– Az emberiség történetében gyakran vannak bizonyos közösségi, társadalmi normák, amelyek sokszor éppen a haladás gátjai, ám a stabilitás érdekében kénytelenek vagyunk együtt élni velük. Azután egyszer csak jön egy „lázadó”, aki magasabb rendű értékeket állít szembe a fennálló törvényekkel. Amikor ez a hős eljut odáig, hogy nemet mond a megalkuvást váró hatalom kegyeire, a bukása is győzelem lesz. Az igazságot ideig–óráig el lehet tiporni, meg lehet alázni, képviselőit agyon lehet ütni, de legyőzni nem lehet. Gondoljunk csak Nagy Imrére! Azzal, hogy nem kért kegyelmet a zsarnoktól, egy egész rendszert terített két vállra. S hiába temették el vashuzalokba csavartan, arccal a föld felé, ő felmagasztosult, gyilkosai pedig megsemmisültek. A Béres–ügy is a megcsúfolt igazság diadalát példázza. Aczél György szó szerint azt mondta Béresnek, hogy mondjon egy akkora összeget, amekkorát csak ki bír mondani, csak menjen el az országból. Béres a hazáját választotta. Aztán megpróbálták morálisan is tönkretenni. Legyőzhetetlennek bizonyult. Sorsában nem az a legmegrázóbb, hogy az igaz és elnyomott ügyért szembe száll a hamis vádlókat és hamis tanúkat ellene uszító romlott erőkkel. A valódi földindulást az okozza, hogy felismeri: az igazság a szeretet szinonimája. Ennek a felismerésnek eredtem én a nyomába.

Történelmi darabot írt, rengeteg tényanyagra volt szüksége. Kik segítettek a kutatásban?

–Elsőként is Bakajsza Bandi bácsit kell megemlítenem, egykori magyartanáromat, a kisvárdai könyvtár néhány munkatársát, valamint levéltáros ismerőseimet. Korabeli orvosokkal, az ügy néhány érintettjével, gyógyult betegekkel beszélgethettem, s természetesen a családtagoktól is kaptam bőségesen információkat. Az akkor hatályos eljárásjogi szabályok helyes értelmezéséhez dr. Oláh Edit bírónőtől kaptam rendkívül hasznos tanácsokat. Életem fontos állomása volt, hogy jogászi pályámat a kisvárdai ügyészségen kezdhettem el: a főnökasszonyomtól, dr. Rimóczyné dr. Hadnagy Rozáliától és a helyettesétől, dr. Szolnoki Lászlótól rengeteget tanultam, kiváló szakemberek voltak.

Min dolgozik most?

A napokban állítottam össze legújabb verseskötetemet, mely az Ünnepi Könyvhétre fog megjelenni.

Köszönöm az interjút.

- Vincze Péter -