Kisvárdáról Izlandra

Kisvárdán kezdett el kézilabdázni Koi Endre, aki az alapokat Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban sajátította el.

– Bartha Dénes szerettette meg velem a sportágat. Innen indult el a kézilabda iránti rajongásom, amit az akkori csapategység is tovább erősített. A gimnázium után visszakerültem a szülővárosomba, Kisvárdára, ahol fiatalon belevágtam az edzősködésbe. A pályán Simák György indított el, aki rengeteget segített és nagyon sokat köszönhetek neki. Az ő hihetetlen motiváltsága, szenvedélye és a kézilabda iránti elkötelezettsége óhatatlanul is átragadt az emberre. Mindenki szeretné a legjobban és a legmagasabb szinten művelni azt, amit igazán szeret csinálni. Engem is ez motivált már akkor is, hogy a lehető legjobb legyek benne, hiszen számomra ez nem csak egy munka – fogalmazta meg az edzői hitvallásának is beillő gondolatokat Koi Endre.

Kisvárdán először a kapusok felkészítésében segített, de az első „saját” csapata az NB.II-es női junior gárda volt. Velük egy évet dolgozott, majd következtek a serdülő fiúk, majd áttette Balmazújvárosba a székhelyét.

– Itt az NB.I-es csapat mellett, mint másod- és kapusedző dolgoztam, valamint egy rövid ideig az U-23-as csapat vezetőedzője is voltam. Ezt követően Orosházára szerződtem, ahol szintén az NB.I-es csapat másodedzője lehettem, mellette pedig az ifjúsági csapat vezetőedzője, valamint az utánpótlás szakmai igazgatója. Ezután az akkor még másodosztályban szereplő Budai Farkasok vezetőedzője lettem, akikkel sikerült feljutnunk az első osztályba. Időközben az a megtiszteltetés ért, hogy mind az ifjúsági, majd pedig a junior férfi válogatottal részt vehettem egy-egy világversenyen, mint a nemzeti csapat másodedzője, most pedig ezt az izlandi lehetőséget szeretném a legjobban kihasználni – sorolta pályafutásának főbb állomásait Koi Endre, akit arról is kérdeztünk, hol tanult a legtöbbet, mely edzők voltak rá a legnagyobb hatással.

– Szerencsésnek tartom magam, hiszen a magyar kézilabdázás olyan nagy alakjaitól is tanulhattam, mint Füzesi Ferenc (Balmazújváros), Gyurka János (utánpótlás válogatott), Zsiga Gyula (Budai Farkasok). De azt gondolom, hogy a tanulás soha nem áll meg. Folyamatosan képezni kell magát egy edzőnek is, és az egymás közötti kommunikációból, a tapasztalatok megosztásából és megbeszéléséből lehet a legtöbbet tanulni. Ezért bátran mondhatom, hogy szinte minden edző kollégámtól sokat tanultam az eltelt idő alatt – emelte ki Koi Endre.

No de itt jön egy kis csavar a történetbe. Koi Endre, miután nem sikerült az NB.I-ben bent tartania a Budai Farkasok csapatát, a Siófok női csapatával szerződött le, akik viszont nem kapták meg a Magyar Kézilabda Szövetségtől az első osztályú induláshoz szükséges licenszet…

– Finoman fogalmazok, ha azt mondom, derült égből villámcsapásként ért a hír, pedig már a siófoki lakást is kiválasztottuk a menyasszonyommal, kész volt az edzésterv, ami mehetett a kukába… Korábbról már kapcsolatban voltam játékosmenedzserekkel, akik egyike szólt az izlandi lehetőségről. Azt tudni kell, hogy júliusban már nem nagyon van szabad kispad, beugrásra pedig nem akartam várni, így menedzserem közvetítésével, Szörnyi Attilával „lecsaptunk” az izlandi lehetőségre.

Ismerkedik a mindennapokkal 

Koi Endre így most a dallamos nevű Isafjördur városának a vezetőedzője lett - már találkozott is a csapattal, egyeztetett a vezetőséggel, és már ismerkedik a néhány ezres kisváros mindennapjaival. A közös nyelv az angol lesz, amivel nincs gondja, hiszen már a Budai Farkasoknál is, a légiósok miatt, angolul tartotta az edzéseket.

– Bár nyár van, és alig van felhő az égen, a hőmérő így is csak 15-16 fokot mutat, bár a helyiek közül így is sokan sétálnak póló nélkül. Már meséltek a skandináv éjszakákról, illetve nappalokról, ezzel sem lesz egyszerű megbarátkozni. Egyelőre csak egy nagyobb sétát tettem, a lakást kiválasztottam, várom a páromat, hogy megérkezzen. A csapattal két éves szerződést írtam alá. Most estek ki az izlandi első osztályból, a cél az azonnali visszajutás. Komoly tervek vannak, a csapatban játszanak légiósok, köztük japánok és litvánok. A klub szeretne a nemzetközi kupába eljutni néhány éven belül. Egyelőre ismerkedem a várossal, a csapattal, az első találkozáson már túl vagyunk. Nem sok férfi edző dolgozik európai felnőtt csapat élén, biztos vagyok benne, hogy sokat tanulhatok idekint, amiből később profitálhatok – emelte ki Koi Endre.