Tesók egymás ellen

Nem ritka az, ha egy családon belül azonos sportágat választanak a testvérek. Általában az idősebb sikerein felbuzdulva köt ki ugyanannál a sportágnál a kisebbik testvér is. Azonban már kevesebbszer fordul elő, hogy mindketten magas színvonalon űzik választott sportjukat, az meg aztán ritkaságszámba megy, hogy a pályán is szemben találják magukat egymással.

Kézilabdában hazánkban is van azért néhány testvérpár, akiknek megadatott ez, pár éve Siti Bea és Eszter nézett egymással farkasszemet, Herr Orsolya és Anita is játszott egymás ellen, pár éve a Ferencváros–Érd mérkőzésen a Schatzl nővérek száguldoztak a bal szélen, Nadine zöld-fehérben, Natalie pedig érdi színekben. Mint ahogy a korábbi években Dombi Luca, a Kisvárda beállója a Békéscsaba elleni mérkőzésen találta magát szemben húgával, később Dombi Katalin is Kisvárdára igazolt, így egy csapatban is játszottak.

Múlt szombaton ismét testvérharcra került sor a Vác-Kisvárda mérkőzésen, a hazaiak oldalán Kovalcsik Jázmin, míg a vendégek oldalán húga, Kovalcsik Bianka nézett egymással farkasszemet.

Mindketten a Ferencvárosban kezdtek el kézilabdázni, Bianka úszóként kezdte sportolói pályafutást, amit elmondása szerint nagyon szeretett. Első osztályos korában azonban elkísérte nővérét egy kézilabda edzésre és nagyon megtetszett neki. Egy darabig a két sportágat párhuzamosan művelte, aztán végül a kézilabda mellett döntött. A Ferencváros játékosaként csapatával részt egy NEKA kupán, ahol felfigyeltek tehetségére és meghívták a felkészítő táborba. Általános iskolai tanulmányait még Budapesten fejezte még be, középiskolában azonban már Balatonbogláron járt és ott is érettségizett. Nővére pedig Vácra került.

– A korkülönbség miatt egy csapatban soha nem játszottunk, de nagy vágyam, hogy egyszer, akár klubcsapatban, akár a válogatottban közös célokért küzdhessünk – mondta Kovalcsik Bianka, aki azt is elmondta, hogy nagyon sokat ad két évvel idősebb nővére szavára.

– Na nem a magánéletben, mert ott szeretek a saját fejem után menni, de kézilabdával kapcsolatos véleményét mindig meghallgatom és próbálom hasznosítani. Meccsek után mindig hívjuk egymást és megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. Jázmin mindig elmondja, hogy mi tetszett a játékomban és mi az, amin szerinte változtatnom kell.

A két lány eddig háromszor játszott egymás ellen, az előző szezonban kétszer, legutóbb pedig szombaton küzdöttek egymás ellen.

– Először nagyon furcsa volt, jobban örültem volna, ha egy csapatban játszhatnánk. Ez az érzés azonban hamar elmúlt, szinte presztízst csináltunk abból, hogy ki teljesít jobban. Már nem gondolkozunk azon, hogy szabálytalankodjunk-e egymás ellen, tisztában vagyunk vele, hogy az adott szituációban más-más célokért küzdünk. Természetesen a meccs után szent a béke. Emlékszem, az első egymás elleni meccsen sikerült egy az egyben megvernem, ő csak szabálytalankodni tudott, amiért kiállították – fogalmazott Kovalcsik Bianka, aki bátortalanul az is elárulta, hogy van egy hallgatólagos megegyezésük, miszerint egy-egy gólt hagynak dobni a másiknak.

Sűrű programjuk miatt csak ritkán tudnak együtt lenni, az együtt töltött idő ezért nagyon értékes számukra és próbálják hasznosan eltölteni. Így volt ezt szombaton is, amikor együtt utaztak haza Budapestre, másnap pedig megünnepelték Bianka 19. születésnapját.