Méghogy nem a fejben dől el

– Aki rendszeresen sportol, biztos érezte már, hogy a fejlődése egy ponton megrekedt. Ennek okát nem pusztán a fizikai erőnlétben kell keresni, hanem a „fejben” – hangzott el Fülöp Ákos előadásában a Mathias Corvinus Collegium (MCC) nyíregyházi képzési központjában a napokban. A sportpszichológus szerint mozgáskultúránk középpontjában nagyon sokáig kizárólag a fizikai tréning állt, azonban ma egyre többet foglalkoznak a sportban a mentális erőnlét fejlesztésével. Fülöp Ákos az MCC Sport és Teljesítmény Műhely műhelyvezetője. Sport iránti szeretete gyerekkorából ered, életének jelentős hányada szólt a versenysportról, válogatottszinten kajakozott egészen a riói olimpiáig, amikor 2016-ban, látván, hogy az olimpiai részvétel nem fog sikerülni, civil karrierje felé fordult. Pszichológiai tanulmányait a Debreceni Egyetemen kezdte, majd az ELTE-n és a Testnevelési Egyetem sportpszichológia szakán végzett. Az MCC mellett alkalmazott sportpszichológusként tevékenykedik, zömében élsportolókkal foglalkozik, emellett a magyar amerikaifutball-válogatott tagjaként gyűjti a yardokat. 

Paradigmaváltás 

Nyíregyházi előadása elején a résztvevőktől megkérdezte, ki mennyit foglalkozik mozgással, hetente hány alkalommal csiszolja izmait, s ezzel párhuzamosan ki mennyi időt fordít pszichikai feltöltődésre (beszélgetésre, olvasásra, masszázsra, hobbijára). Hamar kiderült, hogy a többség az izmait rendszeresen edzi, azonban a mentális képességek professzionális „trenírozásával” kevesen foglalkoznak. Beszédes volt ez a tény a jelen lévő edzőknek és sportolóknak is, hiszen az önismeret, a tudatosság nagyban hozzájárul a sportteljesítményhez. 
– Ha visszatekintünk az elmúlt három-négy olimpiai ciklusra, egyfajta paradigmaváltást láthatunk, az új évezredben már egy olyan szakértői csoport készíti fel a sportolót a versenyekre, amelyben több tudományterület képviselője (dietetikus, fizioterapeuta és a sportpszichológus) dolgozik együtt. Rengeteg tudományos cikk jelent meg arról, hogy az emberi erőnlét fokozásában már minden lehetőséget a csúcsra járattak, elértük fizikai teljesítőképességünk csúcsát, legalábbis azt a szintet, ami a DNS-ben kódolva van. A kérdés tehát az, hogyan és mivel lehet ezt tovább fokozni. Mi az, ami az egész testünket működteti? Az izmainkat irányítja? 
Az agyunk, amit nyugodtan hívhatunk pszichének, mentális képességnek is. Így a sportpszichológia mint önálló tudományág lehet a következő eszköz, amivel támogatni lehet a sportolókat mind a teljesítményfokozásban, mind a jólétben – emelte ki a sportszakember. Majd az úgynevezett optimális funkcionálási zónát, a teljesítmény és az aktivációs szint összefüggéseit tárta elénk. A kivetített görbén jól látszott, hogy az aktivációs szint (amelyet befolyásol a lelki és fizikai tényező is) növekedése az optimális szintig folyamatosan javuló teljesítményt hozhat, azonban ha annál magasabb energiaszintre növekszik az aktiváció, a teljesítményben csökkenés következik be. A sportpszichológus egyik feladata, hogy a sportolót az optimális zónában tartsa, minél hosszabb ideig. Ezért is tolódik ki az átlagéletkor bizonyos sportágakban, mert egyre tovább lehet fenntartani az optimális szintet. 
Fülöp Ákos arról is beszélt, milyen pszichikai képességek szükségesek a sportban. Hihetetlen, de egy apróságon többéves munka bukhat el. Hosszú Katinkát említette, aki többször is megfogalmazta, hogy nem a medencében, hanem a verseny előtti pár perces várakozás alatt, az úgynevezett last call roomban eldőlhet egy verseny végkimenetele, „merre jár fejben a sportoló” a rajt előtt. 

Megküzdés a szorongással 

– Versenyhelyzetekben a szorongás az egyik élen járó faktor. Aki versenyzett már valaha, megtapasztalhatta ezt a kellemetlen érzést. Habár a jó teljesítményhez némi szorongás szükséges, a hangsúly inkább a mértékén van, ugyanis a sportolónak vissza kell tudnia kormányozni, ha az „egészségtelen” tartományba billen át. A szorongáskezelés, az energiakezelés a mentális edzésterv fókuszában áll, akármilyen sportágról is legyen szó. Ezenkívül a tudatosságot emelném még ki, mert egy profi sportolónak „centire” tudnia kell, hogy mit miért csinál. Ha megnézzük, rengeteg jó versenyzőnk van, és vannak profi sportolóink. Szerintem a különbség a két populáció között az, hogy ha a profit megkérdezzük, mi történt vele a verseny alatt, elemezni tudja teljesítményének minden mozzanatát, sikerének vagy kudarcának okait. S ez a tudatosság fejlesztő erővel bír – mondta a sportpszichológus, aki egyéni versenyzőkkel (Csizmadia Kolos, Koleszár Mihály) és csapattal (a Mosonmagyaróvár női NB I.-es kézilabdacsapata) egyaránt foglalkozik. 
Megjegyezte, ugyanúgy, ahogyan a fizikális edzéstervben megvannak a makro- és mikrociklusok, a pszichikai felkészítésnek is megvan a maga menetrendje; kezdésképp egy 8–12 alkalmas alapozó időszak elegendő az említett alapkészségek megtanítására, ehhez jönnek a személyspecifikus foglalkozások, ugyanis a versenyzőnek olyan eseményekre, élethelyzetekre is reagálnia kell, amik csak és kizárólag a sajátjai. 
Az előadó azzal zárta, a legális teljesítményfokozásnak rengeteg kiaknázatlan területe van még. Végül megtanított egy egyszerű technikát, amit a laikusok is gyakorolhatnak. „Kihúzott testtartás, felemelt fej, állj a tükör elé, és mutass magabiztosságot! Gyakorold ezt mindennap!” Ez azért is fontos, mert önbizalom nélkül nincs siker. 

Kanalas Ottilia