A zempléni táj Panorámája

Ifjonti hévvel loholtak a terepfutók a vénasszonyok nyarán: vasárnap rendezték meg a IV. Panoráma Trail-t, amelyet nagyon kedvelnek a szabolcs-szatmár-beregiek. A rajt Boldogkő váránál volt, 45 kilométer megtétele és az 1500+ szintkülönbség után Füzér váránál értek célba. A Proathlon Bt. kiváló szervezőnek bizonyult, sokakat vonzott az erőpróba. Váltóban első lett a férfiaknál a Várfoglalók (3:56:55), a nőknél a VÁRrock (4:41:19) diadalmaskodtak, tehát kitettek magukért megyénk képviselői. A hölgyeknél Nyilas Zsuzsanna nyert (4:28:20), a férfiaknál Bacsó Bence volt a legfürgébb (3:45:27), megelőzve a nyíregyházi ifj. Belus Tamást (4:07:22).

– Még 2018-ban láttam egy videót a készülő új zempléni versenyről, a Panoráma Trail-ről. A szervezők nem bonyolították túl a dolgot, csak összevágtak pár percnyi, sokkolóan szép drónvideós felvételt a három zempléni várról, amelyeket érint a pálya: Boldogkő váráról (ahonnan indul a verseny), a regéci várról (amin konkrétan átfutunk) és a füzéri várról (ahol célba ér a mezőny). Az a videó „meg is vett” azonnal. Egyébként is van egy olyan szabályom, hogy ha versenyt szerveznek a Zemplénben, akkor igyekszem én is ott lenni – árulta el ifj. Belus Tamás, aki a skyrunning világbajnokságon is reprezentálta Magyarországot. 

– Az idén futottam harmadjára ezt a csodaszép 45 km-es útvonalat, ami nem könnyű, de nem is túl nehéz, főleg zempléni mércével mérve, és ami nekem tulajdonképpen a hazai pályám, hiszen annak idején Regéc környékén kezdtem ismerkedni a terepfutással.
A versenyen az első méterektől vezető Bacsó Bence mögött egy három-négy fős boly alakult ki, együtt futottunk végig a Kéktúra útvonalán, az Arka-patak völgyében, és másztuk meg a regéci várhegyet. Regéc községbe már harmadikként érkeztem meg, ahonnan a verseny legnehezebb szakasza indult Telkibánya felé.

– Jól ismerem ezeket a köves, sziklás ösvényeket, ami nagy előny volt az akkor még második helyen haladó csömöri Takács Balázshoz képest. Talán emiatt is tudtam megelőzni őt a 25. kilométernél. Telkibányától könnyebb volt a haladás, bár ahogy melegedett az idő, és ahogy fáradtak a lábak, már a kevésbé meredek hegyek is kezdtek meredeknek tűnni. Hollóháza után csak pár kilométert kellett megtenni Füzérig, ahol jön a futók számára a végső „csapás”: még fel kell futni a várba, amelynek a bejárata maga a célkapu. Végül sikerült 13 percet javítanom az eddig legjobb időmön, és a második helyen célba érnem. Az esti eredményhirdetésen nagyon szép plakettel jutalmazták a dobogósokat, akik között szép számmal voltak megyénkbéli futók is, a férfi váltók között például két szabolcsi csapat küzdött meg az első két helyért. Élveztem, hogy a feleségemen, Lizán kívül most a gyermekeim, Tamás és Annaliza is végig követte a versenyt. Sőt, még a szüleim is megjelentek az egyik frissítő ponton. Nagyon jól esett a szurkolásuk.

LTL