Szacsa ismét felállt a padlóról

Alighanem fekete betűvel került be Karnik Szabina naptárába 2021. január 22-e: a Kisvárda rutinos játékosa pályafutása során már nem először súlyos sérülést szenvedett.

– A második félidőben passzív jelzésnél összezártak nekem a csajok egy lövéshez, azonban a védőfalból kilépett egy fehérvári védő és vele ütköztem. Nem volt durva szabálytalanság, ilyen rengeteg adódik egy mérkőzésen, sajnos rosszul érkeztem a talajra és megroppant a lábam. Fájdalmat éreztem, rögtön tudtam, hogy komoly a baj – idézte fel a történteket a kézilabdás berkekben Szacsa becenévre hallgató jobb­átlövő.

Apró lépésekkel

A játékos félelmei beigazolódtak, a Székesfehérvár elleni mérkőzésen a keresztszalagja szakadt el, amelyet február 26-án dr. Erdélyi Gábor meg is műtött Tatán. Ezzel számára véget ért a szezon, hosszú rehabilitációt követően a csapat nyári felkészülésébe kapcsolódott be fokozatosan. A Kisvárda vezetőedzője, Bakó Botond ugyan már nevezte a szabolcsiak október 22-ei ­székesfehérvári vendégjátékára, de nem lépett pályára. Ez a pillanat október 31-én jött el számára, Szombathelyen két részletben, közel negyedórát töltött a pályán és rögtön góllal jelezte, hogy továbbra is helye van a legjobbak között.

A keresztszalag-szakadás egy kézilabdázó rémálma, nem először volt benne részem, így már rutinosnak számítok a rehabilitációban.

– Tisztában voltam vele, hogy nagyon sok türelemre lesz szükségem és ami még ennél is fontosabb, hogy fokozatosan, apró lépésekkel kellett haladnom a teljes gyógyulás felé. Sajnos közben poszttársam, Veronika Habánková is súlyosan megsérült, pedig az én felépülésemmel minden posztra lett volna két játékosunk, így ez ismét nehéz időszak lesz a csapat életében – fogalmazott Karnik Szabina, aki azt is elárulta, hogy nem bánkódott azért, hogy visszatérése csúszott kilenc napot.

– Azon a héten voltam kontrollon és a doktor úr nem javasolta a játékomat. Jobb is így, mert akkor még nem volt a hátam mögött egy edzés sem, amelyet az első perctől az utolsóig végigdolgoztam volna. Be kell vallanom, hogy nem is szívesen játszottam volna, hiszen ott sérültem meg kilenc hónapja, ezért a rossz emlékek gátolták volna a teljesítményemet, persze ezt idővel le kell majd vetkőznöm.

Szombathelyen eljött a várva várt pillanat, Szabina az első félidő derekán pályára lépett.

Edzésről edzésre bátrabban

– A bemelegítés borzalmasan sikerült, rosszul jöttek ki a labdák a kezemből, mellé dobáltam, aztán ahogy a pályára léptem a bizonytalanság, az idegesség elmúlt, csak arra koncentráltam, hogy a megbeszélteket megcsináljam.

Szabina amellett, hogy több helyzetet is kidolgozott társainak, a kapuba is betalált.

Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyen fog menni, az első kísérletemből gól lett.

– Az egész rehabilitációm alatt nap mint nap erre gondoltam, hogy mikor játszhatok újra, mikor dobhatok gólt. Nagyon örültem neki, de az első pillanatokban szinte fel sem fogtam, aztán Udvardi Laura visszafutás közben szólt, hogy ez az első gólom, akkor tudatosult csak bennem. Bevallom, a meccs végén, ahogy a telefonomon olvastam a barátok, ismerősök gratulációit, titokban elmorzsoltam egy-két könnycseppet. Nagyon boldog vagyok, mert nyertünk, a csapat jól játszott és én is hozzá tudtam tenni.

– Természetesen a formám még nem olyan, mint a sérülésem előtt, de tudom, hogy minél többet dolgozok közösen a csapattal, annál közelebb kerülök ahhoz az állapotomhoz. Érzem, hogy edzésről edzésre bátrabban, jobban merek mozogni. Most még csak részfeladatokat bíz rám Bakó Botond, egyelőre annyi időt töltök a pályán, ameddig a többiek szusszannak egy kicsit és mivel balkezes vagyok, vannak olyan figurák, amelyeket velem tudunk lejátszani.

Nagyon jólesett, hogy végig éreztem a vezetőség és a csapat támogatását, amely sok erőt adott a gyógyulás hosszú hónapjaira.

– Hálával tartozom csapatunk gyógytornászának, Veressné Pózmán Máriának, aki az első pillanatoktól fogta a kezemet és nagyon sokat segített.