Ritának az egyik szeme sírt, a másik meg nevetett

Bakó Botondnak időről időre fejtörést okoz az ideális csapat összeállítása, mert az elmúlt időszakban súlyos sérülések is nehezítették dolgát. Tavaly az utolsó felkészülési tornán sérült meg Veronika Habánková, a balkezes átlövő december 30-án a Fehérvár elleni hazai mérkőzésen tért vissza a pályára, Karnik Szabinának pedig január 22-én, a Fejér-megyeiek elleni idegenbeli mérkőzésen szakadt el a térdszalagja, a rutinos játékos október végén lesz újra bevethető.

A Kisvárda Master Good SE ezt a szezont sem tudta teljes kerettel megkezdeni, ugyanis a felkészülés hajrájában Termány Rita szenvedett súlyos sérülést.

Tatán műtötték

– Szeptember 2-án a szlovák bajnok Michalovce ellen játszottuk utolsó felkészülési mérkőzésünket. Jól ment a játék a csapatnak, vezettünk, épen támadtunk, én felugrottam egy lövéshez, a velem szemben álló védő pedig meglökött – idézte fel az eseményeket Rita.

– Az ütközéstől nem tudtam megtartani az egyensúlyomat, a felső testem hátra, a lábam előre mozdult, ezért a leérkezéskor kiugrott a bal térdem. Nagy fájdalmam volt, nem is tudtam felállni, társaim vittek le ölben. Még aznap megröntgenezték a térdemet, több orvos is megvizsgált, aztán közölték a riasztó diagnózist: részleges, vagy teljes keresztszalag-szakadás. Ezután következett az MRI vizsgálat, amely után biztossá vált, hogy műteni kell a térdemet.

A beavatkozást Tatán, dr. Erdélyi Gábor térdspecialista végezte több mint egy hete, Termány Rita azóta a varratszedésen is túl van, otthon pihen és alig várja, hogy visszatérhessen.

– Jól sikerült a műtét, a doktor úr szerint a porcom és a többi szalagom hibátlan, így „csak” a keresztszalagot kellett pótolnia. Lelkileg nehéz feldolgozni, mert eleve sérülten érkeztem Kisvárdára, először októberben tudtam pályára lépni, aztán elveszítettem édesapámat, abból kellett felállnom, most meg itt az újabb sérülés. Nem egyszerű, de tudom, hogy türelmesnek kell lennem és fokozatosan kell újraépítenem magamat.

Rita online követte a csapat Siófok elleni mérkőzését.

– Végigizgultam a meccset, nagyon drukkoltam a lányoknak, a végét meg is könnyeztem. Annyi egygólos meccset veszítettünk el, hogy ezt már nagyon megérdemeltük. Egyik szemem sírt, a másik meg nevetett, nagy boldogságot okozott a győzelem, viszont sajnáltam, hogy nem lehettem ott, nem lehettem a részese.