A nyíregyházi edző azonnal érezte, profi közegbe csöppent a Bundesliga-együttesnél

A nyíregyházi Jakab Máté még csak az elmúlt hónapban töltötte be 30. életévét, de Magyarországon már rengeteg tapasztalatot szerzett edzőként női és férfi vonalon, szép sikereket ért el a női 3x3-as válogatott szakmai stábjának tagjaként, valamint vezetőedzőként is kipróbálhatta magát a férfi kosárlabda élvonalában. A fiatal tréner nyáron a következő szintre lépett azzal, hogy a német első osztályú Brose Bamberg másodedzőjeként kapott lehetőséget, s 1+1 éves szerződést kötött a bundesligás klubbal. A csapat augusztus elején kezdte a munkát, az azóta eltelt időszakban számos felkészülési mérkőzést és a Bajnokok Ligájában immár tétmeccset is játszott. Jakab Mátéval az új munkájáról és a Németországban szerzett eddigi tapasztalatairól beszélgettünk.

Ritka a külföldön pattogtató magyar kosárlabdázó, edzőről még kevésbé hallunk, pláne olyanról, aki a Bundesligához hasonló topligában tevékenykedik. Hogyan jött a lehetőség?

Ez egy hosszú próbálkozás eredménye. Régen megfogalmazódott bennem, hogy szeretném kipróbálni magam külföldön. Az egészet arra az időszakra vezetném vissza, amikor Győrben voltam másodedző. Völgyi Péterrel úgy döntöttünk, hogy a női válogatottszünetben meglátogatunk egy német csapatot. A bundesligás Ulmra esett a választás, hiszen akkoriban egy magyar szakember is dolgozott a német klub kötelékeiben, Nagy Zoltán, aki az utánpótlás vezető feladatkörét töltötte be. Itt meg kell jegyeznem, hogy a magyar edzőknek nincs könnyű dolguk, ha bármilyen nemzetközi vonatkozású kitekintésre adnák a fejüket, hiszen nincs olyan tréner, akitől segítséget lehetne kérni külföldön. A német út után kezdtem el járni Európát, több csapatnál kopogtattam, e-maileket írtam és kapcsolatot építettem, ahol fogadtak, oda próbáltam bejutni. Később a Szolnok tagjaként rengeteg külföldi csapattal találkoztam, kialakult a kapcsolati háló, onnantól már megszerezhettem egy-egy edző elérhetőségét, és könnyebben bejutottam edzésekre akadémiákhoz, csúcsegyesületekhez. A kapcsolatok mostanra értek be, most adódott ez a lehetőség. A német kosárlabdát régóta figyelemmel kísérem, vágyam volt, hogy jobban belepillanthassak a magasan kvalifikált és elismert német Bundesligába.

A német ligát hova lehet elhelyezni az európai kosárlabdatérképen?

Abszolút az elitbe helyezem, rendkívül jól szervezett a liga. A vezetőedzőnk épp a napokban mondott egy érdekes tényt: a kimutatások szerint itt a legmagasabb az iram. A két euroligás csapattal, a Bayern Münchennel és az Alba Berlinnel nehéz versenyezni, költségvetésben és kvalitásban a liga felett állnak. Ugyanakkor roppant kiegyenlített a bajnokság, hiszen rajtuk kívül is vannak erős csapatok. A Bundesliga arról híres, hogy a nyolc rájátszáshelyért tizennégy együttes áll sorban. Egyik gárda ellen sem lehet biztosra menni, és a nemzetközi szereplés miatt a kis csapatok is meglephetik a nagyokat.

Jól sejtem, hogy az önök klubjánál is jobbak a munkakörülmények, mint amikkel itthon találkozott?

A mérkőzéseket a Brose Arénában játsszuk, de oda csak a mérkőzés napján megyünk, egyébként a minden szempontból rendkívül felszerelt, modern technikai eszközökkel ellátott edzőközpontban éljük a mindennapjainkat. A magyarországi klubokhoz képest inkább az eltérő itt, hogy a felnőttcsapat sokkal nagyobb stábbal dolgozik. Az első edzésen persze olyanok is ott voltak, akik a későbbiekben nem közvetlenül segítik a stáb munkáját, de így is megdöbbentő, hogy tizenkét játékosra tízfős személyzet jutott. Mindenki tudja a feladatát, mindenki próbálja nem átlépni a saját hatáskörét. Rengeteget dolgozunk, rendkívül részletes és kidolgozott a munka előkészítő fázisa. Amíg eljutunk oda, hogy edzésen például egy új elemet elkezdjünk gyakorolni, rengeteg statisztikát elemzünk, megnézzük, hogy a többi csapat hogyan játssza azt, összevetjük az európai trendeket. Nagyon hosszú előkészítést igényel egy-egy újítás.

Hogyan kell elképzelni egy átlagos munkanapját Bamberg­ben?

A munka mindenek felett áll. Nyolc órára érkezek az edzőközpontba, 8.30-tól van edzői értekezletünk, minden nap 10-től videózáson vesz részt a csapat, a csapatedzés 10.30-tól nagyjából délig tart. Sokszor kombináljuk a délelőtti edzést a délutánival, így gyakorlatilag egyben csináljuk meg a két edzés munkáját. Ilyenkor súlyemelés és dobóedzés is szerepel a programban. Utána rengeteg irodai, háttérmunkám van. Minden edzést felveszünk, ezeket ki kell elemezni, klipet készíteni róluk.

A szemléletmódja változik sokat Németországban, vagy a szakmai tudásában érez nagy fejlődést?

Mindkettő. Arra jöttem rá ilyen rövid idő alatt is, hogy az ember bármennyire képezi magát otthon, nem találkozik olyan mérkőzésszituációkkal, amivel nemzetközi porondon. Mivel nem jönnek szembe ezek a helyzetek, megreked a fejlődés, mert nem szerzel benne tapasztalatot. Természetesen szakmailag is nagy előrelépés, de látásmódban, filozófiában is más az itteni munka, mert teljesen más itt a munkatempó. Értem ezt az edzések tempójára, és az edzésen kívüli tempóra is.

Mi volt az eddigi legjobb élménye a Brose Bambergnél, ami miatt már most azt lehet mondani, hogy megérte oda igazolni?

Nagyon jó látni a játékosok hozzáállását és a szervezet profizmusát. Nem kell azzal foglalkozni, hogy a játékosokat jobb munkára motiváljuk, ez itt belülről jön, ez az alap. Mindig tervem volt egy ilyen profi közegben dolgozni, amikor először beléptem az edzőközpontba, éreztem, hogy „megérkeztem”!