Kupasiker tizenöt év után

Dr. Kovács Ferenc kettős szerepben volt jelen a női röplabda Magyar Kupa múlt hétvégén rendezett négyes döntőjén, hiszen Nyíregyháza polgármestere a Magyar Röplabda Szövetség elnöki tisztségét is betölti.

Büszke a fejlődésre

– Elnökként és polgármesterként is jó volt nézni a kupadöntőt – mondta el lapunknak dr. Kovács Ferenc.

– Az elmúlt öt-hat évben nagyon sokat emelkedett a magyar röplabdázás színvonala, különösen a női szakágban. Ezt az európai szövetség is elismerte azzal, hogy a magyar bajnok főtáblára kerül a BL-ben, és mellette további négy csapat ott lesz a nemzetközi kupákban a következő szezonban. Emlékszem, milyenek voltak az öt évvel ezelőtti kupadöntő körülményei. Azzal szemben idén, a Ludovikán jó körülmények és jó szervezés várta a csapatokat, ami különösen lényeges ebben a járványhelyzetben. További pozitívum, hogy a televízió minden meccset közvetített, úgy tudom, nagyon sokan nézték ezeket a mérkőzéseket.

A polgármester mellett Kósa Árpád kabinetvezető, dr. Mohácsi Máté, az Élsport Kft. ügyvezetője és Kőhalmi Richárd, a Nyíregyházi Sportcentrum ügyvezetője szerda reggel a csarnokban köszöntötte a kupagyőztes csapatot.

– Ez egy óriási eredmény, ami nagy örömet szerzett sokaknak – mondta el a városvezető a csapatnak intézett beszédében. – Azt gondolom, mindannyian a bajnokság végén szeretnénk a legnagyobb ünneplést, de nem szabad elmenni amellett, hogy ez a kupa megvan. A szombati izgalmak előkészítették a döntőt, amiben a csapat ellenállhatatlanul röplabdázott, és bizonyította, milyen szinten tud játszani – utalt a polgármester az UTE elleni 3:2-es elődöntőre és a Békéscsabával szembeni 3:0-s fináléra.

Áldozatokkal jár

A Fatum egyik legjobbjának, Lacombe Zsófiának is emlékezetes lesz a vasárnapi diadal, hiszen azt megelőzően 15 évvel ezelőtt a Vasas játékosaként nyerte meg ezt a sorozatot. Mint ismert, a 34 éves játékos tíz évig Franciaországban röplabdázott, a másfél évvel ezelőtti hazatérése óta ez a legnagyobb sikere.

– Túl stresszesen kezdtünk, hiányzott a felszabadult, precíz játék – emlékezett ­Lacombe Zsófia a múlt hétvégére. – Nulla kettő után elkezdett szorulni a hurok, úgy voltunk vele, hogy „rendben, ez már megtörtént, innentől újra kell kezdenünk”. Az azért nem fordult meg a fejünkben, hogy kikaphatunk, mert tudtuk, ha képesek vagyunk azt az alapjátékot hozni, amit hónapok óta játszunk, akkor nem lehet baj. A döntőben is ugyanezt éreztem, ha azt játsszuk, amit edzésen napról napra bizonyítunk, akkor a mi kezünkben van a győzelem.

– Nem volt eszemben, hogy tizenöt éve nyertem legutóbb, amikor a meccs után hallottam, nekem is kikerekedett a szemem – tette hozzá a nyíregyháziak feladó átlója, aki sokakhoz hasonlóan elsírta magát a Békéscsaba elleni finálé lefújása után. – Az érzelmek így nem is ennek szóltak. Eszembe jutott, hogy mennyi munkát tettünk bele, és mennyi áldozatot kell hozni ebben az időszakban, amikor a szűk családon és egymáson kívül senkivel nem érintkezhetünk. Jó lett volna a családdal megélni ezt a sikert, ha ott lehetnek. Mindez együtt a feszültséggel és a stresszel kiszakadt belőlem a végén.

MK