Amikor másodlagos az eredmény

Az olimpiai visszatekintő sorozatunk következő állomása Peking, ahol két nyíregyházi sportolónak szurkolhattunk.

A hosszútávfutó Rakonczai Beáta nem volt már újonc az ötkarikás játékokon, hiszen 2004-ben, Athénban is indult maratonfutásban, akkor a BVSC versenyzőjeként a 48. helyen ért célba. A pekingi olimpiára már az NYVSC sportolójaként, György Rolland edzővel készült fel.

Az olimpikonok általános véleménye, és én is megerősíthetem, hogy az olimpia összehasonlíthatatlan más nemzetközi eseményekkel

– fogalmazott Rakonczai Beáta. – Olyan miliője van, amit nem lehet megtapasztalni Európa-bajnokságon vagy világbajnokságon. Elsősorban a szervezés miatt lehet ez, mert itt tényleg azt éreztetik az emberrel, hogy minden a sportolóról szól. Az olimpiához szerintem szervező és sportoló is máshogyan áll hozzá, mint más versenyhez. Több olimpián is voltam, de mindegyik különböző, szerintem az ötkarikás játékok adta érzés nem tűnik el az emberből, mindegyiken érzi a drukkot.

Szmog és magas páratartalom

– Másrészt amiatt is különleges, mert egy világbajnokságon is – az én sportágamból kiindulva – csak atlétákkal találkozok, míg egy olimpián más sportágak legjobbjaival is, legyen szó a magyar sportolókról vagy külföldi világ­sztárokról. Peking egyébként abból a szempontból más volt, mint az athéni vagy később a londoni, hogy nem Európában van, tehát teljesen más kultúra. Ezzel kapcsolatban vannak negatív érzéseim is, megállapítottam, hogy nem élnék ott, de az olimpiai falun belül ebből nem lehetett érezni semmit – tette hozzá.

Beáta 2007-ben, a houstoni maratonon kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra, az ezt követő időszaka viszont nem volt leányálom, mert egy kellemetlen, lassan gyógyuló sarokcsontsérüléssel együtt készült, ami a fő versenyére is hatással volt: Pekingben sajnos nem ért célba.

Egyik olimpiámra sem tudtam csúcsformában menni, valahogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy ideális lett volna

– mondta a hosszútávfutó. – A pekingi ebből a szempontból pont a legkevésbé áll hozzám közel. Athénban rettenetesen meleg volt, harminchat fokban rajtoltunk. A meleg Pekingben is megvolt, ha csak kiléptél, levert a víz, a szmogtól szinte látni sem lehetett. Fellőttek valamit az égbe, attól elkezdett esni az eső, mint a monszun, utána eltűntek a felhők, de úgy meg égetően sütött a nap. Az időeltolódással is nehéz volt megküzdenem, nekem valahogy több idő kell az átállásra, és ott volt a saroksérülésem. Ez olyan súlyos volt, hogy utána meg is kellett műttetnem.

– Az olimpiákkal kapcsolatban nem az időeredményeket, hanem az aktuális „én körülményeimet” nézem. Ebből a szempontból London emelkedik ki, hiszen akkor már nyolc óra munka mellett, nem profi sportolóként készültem, ennek ellenére én voltam a legjobb magyar, ami nagy büszkeség számomra, mint ahogy az is, hogy három olimpián szerepelhettem – zárta szavait Rakonczai Beáta.

Horrorsérülés

Peking másik nyíregyházi sportolója a súlyemelő Baranyai János volt. Az akkor 24 éves sportoló, klubtársa, az 55 kilós Ádám Róbert és a szegedi +105 kilós Nagy Péter között dőlt el, hogy ki lehet az egyetlen magyar súlyemelő a kínai fővárosban: a 77 kilogrammos Baranyai esett át a rostán.

A sérülések a felkészülés alatt elkerülték, így bár nem volt éremszerzésre esélyes, remek formában utazhatott az olimpiára, a 330 kilós össz­teljesítményt célozta meg.

A „fő előadáson” aztán nem volt szerencséje. Szakításban remekül teljesítette a 140 és a 145 kilót, majd jött a harmadik kísérlete 148 kilón. Biztatóan kapta feje fölé a súlyt, amely megbillent, Baranyai próbált korrigálni, de nem sikerült, csúnyán kifordult a könyöke a rúd pedig a hátára esett. A nagy fájdalmak között földre rogyó súlyemelőt másodperceken belül, élő paravánt alkotva körbevették a szervezők, hogy a nézők és a kamera se lásson semmit.

Már a verseny után megállapították az orvosok, hogy a sérülés szerencsére nem olyan súlyos, mint amilyen szörnyen nézett ki. Baranyai később tudta is folytatni a pályafutását, és elmondta, bár az eset után érzett fájdalom brutális volt, sikerült feldolgoznia a történteket, és súlyemelés közben nem is gondolt a sérülésre.

MK

Ötkarikás tudnivalók

A pekingi olimpiát 2008. augusztus 8. és augusztus 24. között rendezték. A kínai főváros Torontót, Párizst, Isztambult és Oszakát előzte meg a pályázatával.

A játékokon 204 nemzet 11 028 sportolója vett részt, 34 sportág 302 versenyszámában osztottak érmeket.

Pekingben 125 olimpiai és 37 világrekord született.

A Tibet szabadságáért és a kínai olimpia ellen tüntetők 2008 áprilisában eloltották az olimpiai lángot, ami páratlan esemény az olimpiák történetében.

A szervezők 43 milliárd dollárt költöttek az olimpiára, az összeg hússzorosa az 1996-os atlantai játékoknak. Lakóparkok ezreit, száz szállodát meghaladó szálláshelyet, 37 teljesen új sportlétesítményt építették fel.

Hazánkat 174 sportoló képviselte. Magyarország 3 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzéremmel az éremtábla – aminek Kína, az Egyesült Államok és Oroszország volt az első három helyezettje – 21. helyén végzett.

Magyar érmesek. Aranyérem: Vajda Attila (kenu egyes 1000 m). Női kajak kettes, 500 m (Janics Natasa, Kovács Katalin). Férfi vízilabda-válogatott (Biros Péter, Benedek Tibor, Gergely István, Hosnyánszky Norbert, Kásás Tamás, Kis Gábor, Kiss Gergely, Madaras Norbert, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Varga Dániel, Varga Dénes, Varga Tamás).

Ezüstérem: Fodor Zoltán (kötöttfogású birkózás, 84 kg). Női kajak négyes, 500 m (Janics Natasa, Kovács Katalin, Kozák Danuta, Szabó Gabriella). Cseh László (200 m pillangó, 200 m vegyes és 400 m vegyes).

Bronzérem: férfi kenu kettes, 1000 m (Kozmann György, Kiss Tamás). Mincza-Nébald Ildikó (párbajtőr, egyéni). Forrás: Wikipédia