Negyedszázada a ralikrossz szolgálatában

„A hétvége.... Húsvét... 23 év után először töltöm itthon... Nem lehetek a barátaimmal, a nagy ralikrossz- és autókrosszcsaláddal” – posztolta április 8-án közösségi oldalán Batai János.

A nyolcvanhatszoros válogatott férfit aligha kell bemutatni a megye sportszerető közönségének, hiszen a nyíregyházi röplabdacsapat meghatározó tagja volt éveken keresztül.

János a Vasvári Pál Gimnáziumban kezdett el röplabdázni, majd tagja volt a másodosztályt megnyerő és az élvonalba feljutó nyíregyházi gárdának, mindeközben rendszeresen szóhoz jutott a magyar juniorválogatottban, később a felnőttválogatottban is bemutatkozott.

A nyíregyházi éveket követően a sportágban az elsők egyikeként külföldre igazolt, és sikeres éveket töltött el Párizsban. A franciaországi kitérő után ismét a nyíregyházi csapatot erősítette, aktív pályafutását követően a médiában helyezkedett el, hallhattuk őt az első kereskedelmi rádiók egyikében, de feltűnt a Kölcsey Televízió, a városi televízió és a PB Tv képernyőjén is.

János a versenysportot követően sem távolodott el teljesen a sporttól, az új feladatot talán mély, öblös hangjának köszönheti.

Máriapócson kezdődik

– Huszonnégy éve keresett meg ifj. Rabócsi Tibor, hallotta a hangomat a rádióban, és felkért, hogy legyek műsorvezető a RabócsiRingen, a pünkösdi ralikrosszversenyen. Először természetesen izgultam, hiszen nem voltam tisztában a sportág szabályaival, és a versenyzőket sem ismertem – elevenítette fel a kezdeteket Batai János.

– Aztán szép lassan belerázódtam, és odáig fejlődött a dolog, hogy kezdték elismerni a munkámat országos viszonylatban is, és egyre több helyre hívtak. Egy idő után már nem csak ralikrosszversenyeken, hanem autókrosszversenyeken is dolgoztam.

Mára már elmondhatom, hogy kevés olyan pálya van az országban, ahol ne fordultam volna már meg legalább egyszer.

– Általában Máriapócson a hagyományos idénynyitó húsvéti ralikrossz az első a naptáramba, aztán a július kivételével október végéig szinte be vagyok táblázva. A koronavírus-járvány azonban a technikai sportokat sem kímélte, így jó ideig nem bőghetnek fel a motorok a rajtvonalon.

– Amellett, hogy természetesen az emberi élet mindennél fontosabb, azért sajnálom a versenyzőket. Egész télen bütykölték, javítgatták, csinosítgatták az autóikat, rengeteg energiát és pénzt fektettek abba, hogy minél jobban tudjanak szerepelni, és ez most szinte semmivé vált.

A negyedszázad alatt sok versenyen megfordult, minden pályát kedvel, kettő azonban közelebb áll a szívéhez.

– Természetesen hazahúz a szívem, a RabócsiRing a kedvenc pályám, hiszen itt kaptam először feladatot, innen indult el ez a fajta pályafutásom.

Jó látni, hogy szinte évről évre fejlesztenek a tulajdonosok, és egyre szebb és komfortosabb a pálya és a környéke.

Izgalmassá teszi az ottani versenyeket az úgynevezett Joker-kör, amely a pálya eredeti nyomvonalától eltérő alternatív szakasz, amelyet a versenyzőknek a futamok során egyszer kell teljesíteniük.

– Nagyon kedvelem még a nyirádi pályát. Ebben a Veszprém megyei községben egy régi külszíni fejtésű bauxitbánya katlanjában alakították ki a pályát, amelynek a talaja a bauxittól vörös, ezért Vörös Katlannak is hívják. Érdekes vonalvezetése miatt rali­krossz és autókrossz Európa-bajnokságot is rendeztek már itt.

Kulisszatitkokba avatják be

A hosszú évek alatt alaposan megismerte a versenyzőket, és jó párral barátságot is kötött.

– Mindenkivel jóban vagyok, a futamok közötti estéken minden depóban eltöltök egy kis időt, ahol kulisszatitkokba avatnak be a versenyzők, és ezeket az információkat jól tudom hasznosítani a munkámban.

– Legjobb viszonyt Kail­bach Gergellyel ápolok, szinte barátinak mondható vele a kapcsolatom. Tatabánya mellett élnek, és voltam náluk vendégségben is, de elkísértem Ausztriába is a fuglaui futamra, és hosszú idő után végre ott egy kicsit szurkoló lehettem – mondta Batai János.

BB

Borítókép: Batai János Michelisz Norberttel készít interjút