Moszkva erőt adott a sikeres folytatáshoz

Az olimpiai visszatekintő sorozatunkban legutóbb az 1976-os ötkarikás játékokról emlékeztünk meg. Mint ismert, Montrealban Szabó Ildikó volt az egyetlen versenyző, aki a megyénkből indulva képviselte a magyar színeket, és a távolugró nem is tétlenkedett, remek versenyzéssel megszerezte az ötödik helyet. Négy évvel később is születtek szép, Nyíregyházához köthető eredmények, ráadásul Moszkvában már négy sportolónak szurkolhattak a Szabolcs megyeiek.

A legjobb eredményt a Nyíregyházi Vasutas SC ökölvívója, Váradi János érte el, pedig a korából adódóan az is kisebb meglepetés volt, hogy ő utazhatott az olimpiára.

– Volt egy versenyzőtársam vagy jobban mondva elődöm Orbán Sándor személyében, aki akkor már elég régóta versenyzett – emlékezett vissza a Moszkvában tizenkilenc évesen bronzérmet nyerő Váradi János.

Bizonyított magának

– Ötvenegy kilós súlycsoportban sokáig ő volt az első számú a felnőttek között, de mivel az olimpiát megelőző évben junior-világbajnokságon bronzérmes lettem, nyolcvan májusában pedig megnyertem a junior Európa-bajnokságot, rám esett a választás.

Úgy lehettek vele, hogy adjunk esélyt ennek a fiatal, feltörekvő tehetségnek. Kimondva nem volt elvárás velem szemben, de számomra mindig is az volt a cél, hogy a lehető legjobb tudásom szerint küzdjek és a legjobb legyek.

– Az olimpián előbb egy ázsiai, majd egy román ellenfelet győztem le, a döntőbe jutásért pedig vereséget szenvedtem a szovjet Viktor Miroscsenkótól. Őszintén szólva nem sok mindent tudok már felidézni arról a meccsről, de a lényeg, hogy bronzérmes lettem.

Nem nagyon bánkódtam, hogy nem jutottam be a fináléba, inkább örültem annak, hogy érmet szereztem.

Itthon is örültek az eredményemnek, és valószínűleg meg is lepődtek, hogy az első olimpiámon rögtön érmet szereztem.

Az Eb-győzelem bizonyította nekem, hogy van tehetségem ehhez a sportághoz, a tehetséget viszont munkával lehet továbbfejleszteni, még jobb eredményeket elérni, és az olimpia után tudatosult bennem jobban, hogy ebbe érdemes energiát fektetnem. Bizonyítottam magamnak, és ezután még határozottabban edzettem – zárta szavait Váradi János.

Szovjet hangorkán

A hármasugrás nyolcszoros magyar bajnoka, Bakosi Béla a fontosabb érmei nagy részét az 1980-as olimpia utáni években szerezte, Moszkvába még alig huszonhárom évesen utazott. Hármasugrásban 16.47 méterrel a hetedik helyet szerezte meg, és bár nem a főszáma, de távolugrásban is elindult, ám a selejtezőben kiesett.

– Az olimpián jó körülmények fogadtak minket, komoly biztonsági intézkedések voltak – idézte fel Bakosi Béla.

A szovjetek semmiféle botrányt nem akartak, emiatt Moszkvából el is tüntették a „balhés” embereket.

Mi ebből közvetlenül nem érzékeltünk semmit, nem láttunk fegyvereket, jó hangulatú volt az olimpiai falu, az ellátásra sem lehetett panasz, szóval magas színvonalú rendezés volt. Sajnos, néhány ország hiányzott, de magát az olimpiát szépen megrendezték.

– Nyolcvanban nyertem az első fedett pályás Európa-bajnokságomat, akkor még fiatal voltam, az volt az első nemzetközi sikerem – beszélt arról, milyen formában várta az ötkarikás játékokat. – A moszkvai olimpián többet vártam magamtól.

A mezőny egyébként erős volt nagyon, Viktor Szanyejev, aki háromszoros olimpia bajnokként jött oda és hazai pályán ugrott, második lett, Jaak Udmae nyert, a világcsúcstartó brazil csak harmadik lett, utána jöttünk mi. Ezt a három embert nem lehetett volna megverni.

A hetedik helyezésem reális, az eredmény lehetett volna jobb, de szégyenkeznem semmiképpen sem kell. Talán a tapasztalatlanság számlájára lehet írni, hogy a magamnak tett elvárás alatt teljesítettem.

Óriási élmény volt, hogy a Lenin Stadionban százezer ember szurkolt a versenyen.

Beléptem, és gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy merre állok, amikor meg szovjet versenyző ugrott, akkor hatalmas hangorkán volt. Ehhez nem voltam hozzászokva.

Országos csúcs váltóban

A sportlövő Fórián Éva négy olimpián vett részt, az elsőn, 1980-ban még nyíregyházi klub tagjaként versenyzett, és kisöbű sportpuskában a 11. helyet szerezte meg.

Petrika Ibolya pályafutásának egyik kiemelkedő állomása a moszkvai olimpia, amelyen a 4 x 400-as váltó tagjaként versenyzett. A mieink az előfutamban 3:27,6 másodperces országos csúcsot futottak, a döntőben már Ibolya nélkül három tizeddel rosszabbat futott a váltó, és ötödikként ért célba.

MK

Borítókép: Váradi János (j) 19 évesen vett részt a moszkvai olimpián | Fotó: MTI