Keményen edzett, és élt a lehetőséggel a Várda védője

A bajnoki kényszerszünet mindenkinek rosszul jött a honi foci élvonalában. A Kisvárda Master Good csapatának azért is, mert éppen jó passzban volt a Bódog Tamás irányította csapat. Az idei utolsó meccsükön a Kispest vendégeként 5–1-re nyertek a szabolcsiak.

Az élvonal más ritmusú

Az elmúlt fordulókban a csapat egyik erőssége volt Rubus Tamás, aki a kispestiek elleni nagy meccsen védő létére fontos gólt szerzett. A fővárosiak szépítettek 2–1-re, amikor Rubus a kapuba talált, így a csapat előnye ismét kétgólosra hízott.

Rubus Tamás tavaly nyáron igazolt a Szpariból Kisvárdára. Jó ideig nem tűnt igazán szerencsésnek a váltás, hiszen játéklehetőséget nem nagyon kapott. Aztán becsülettel kivárta a sorát, és amikor lehetőséghez jutott, akkor bizonyított.

Miután Kisvárdára érkeztem, kellett egy kis idő, míg ismét felvettem az élvonalbeli ritmust, hiszen az NB II. és az NB I. között azért van különbség, főleg ritmusban

– indította a beszélgetést Rubus Tamás.

– Ennek is szerepe volt abban, hogy később sikerült beverekednem magam a kezdőbe, amihez általában a rivális formahanyatlása vagy sérülése is hozzá szokott járulni. Én dolgoztam keményen, csináltam azt, amit az aktuális edzőm elvárt tőlem. Előbb vagy utóbb mindig eljön a lehetőség a bizonyításra. Nálam is eljött, és úgy vélem, éltem is vele. Azóta élvezem a bizalmat, remélem, ez így is marad, amikor majd folytatódik a bajnokság. Ez persze rajtam múlik, én pedig mindent el fogok ezért követni.

Az otthoni, egyénre szabott futások és kondizások után immáron kis csoportokban edzenek a kisvárdai focisták. Ez még messze nem az igazi, de sokkal jobb, mint a korábbi.

Labda nélkül nem az igazi

– Az otthoni futással, erősítéssel nem lehet kiváltani azokat a kis csoportos edzéseket, amelyeket a pályán labdával csinálunk – vélekedik Rubus Tamás.

– Focisták vagyunk, az bennünket nem boldogít, ha labda nélkül futunk egy tó körül.

Nagyon örültünk a kis csoportos edzéseknek. Amennyiben engedélyezik, kezdhetjük a teljes létszámú gyakorlásokat is.

– Úgy készülünk, hogy ha nem jön közbe semmi, május végén vagy június elején folytathatjuk a bajnokságot.

Akkorra szeretnének jó erőben lenni és felkészülten várni a meccseket. A folytatásban, a következő bajnoki fordulóban itthon játszanak a szabolcsiak, mégpedig az Újpest ellen. Rubus Tamás számára ez különleges ­meccs lesz, mert egykoron az Újpesten is játszott, a liláktól érkezett Nyíregyházára, majd innen Kisvárdára.

– Természetesen egy ilyen találkozón másként lép pályára az ember.

Amikor egykori csapata ellen játszik valaki, az extra motivációt adhat ahhoz, hogy bizonyítson, és legyőzze egykori kenyéradóját.

– Én is így vagyok vele, ha pályára lépek, mindent megteszek majd azért, hogy az aktuális csapatom, a kisvárdai nyerjen. Ez már azért is nagyon fontos lenne, mert az Újpest most közvetlen riválisnak tekinthető, mögöttünk áll a tabellán, igaz, egy meccsel kevesebbet játszott. Nagyon fontos lenne, hogy itthon nyerjünk, bár fellélegezni még akkor is korai lenne, hiszen jó néhány meccs van még hátra a bajnokságból – így Rubus Tamás.

Több idő jut a családra

Ennek az időszaknak egyetlen pozitív hozadéka van: a sportolók többet lehetnek együtt szeretteikkel. Így van ezzel Rubus Tamás is, aminek elsősorban a másfél éves Olivér örülhet a legjobban. Bizonyára annak is nagyon örülne, ha mihamarabb az újpestiek elleni győztes meccset követően ölelné meg apukája. Legyen majd úgy...

ML

Borítókép: Rubus Tamás párviadala a mezőkövesdi Takács Tamással, akivel a Szpariban csapattársak is voltak | Fotó: archív