Hálát adnak a családjukért és az életért

Noha Magyarországon nincs hagyománya a hálaadás ünnepének, az amerikai filmekből alighanem mindenkinek ismert a „pulykaünnep”.

A története 1620-ig vezethető vissza, az első angliai telepesek ekkor kötöttek ki Amerikában, a mai Massachusetts területén. A kezdet nem volt könnyű, a hideg tél és a kevés élelem miatt egyes feljegyzések szerint százkét telepesnek csaknem a fele meghalt. A következő évben már a környékbeli indiánok segítették őket a növénytermesztésben és vadászatban, nekik köszönhetően ősszel már bőséges termést takaríthattak be. Ennek örömére a telepesek nagy lakomával egybekötött ünnepséget szerveztek, amire hálából a környékbeli indiánokat is meghívták.

A következő években rendszeressé váltak a hálaadó aratási ünnepségek. George Washington elnöktől kezdve Abraham Lincoln és Franklin D. Roosevelt is fontos lépéseket tett a hálaadás hivatalos ünneppé nyilvánításában – november negyedik csütörtökje végül az 1941-es törvénybe iktatásával lett nemzeti ünnepnap.

A sportot sem felejtik el

Az amerikaiak ilyenkor lényegében egy „előkarácsonyt” tartanak: a távol élő rokonok is hazautaznak, összejön az egész család, és beszélgetnek, játszanak, na meg jókat esznek. Az ünnep nem lenne igazán amerikai, ha épp a sport maradna ki belőle. A hosszú hétvégén hagyománya van az egyetemi és a profi kosárlabda-, valamint amerikaifoci-mérkőzéseknek, a legnagyobb durranás talán a hálaadás napján rendezendő három NFL-meccs.

A hálaadás napja idén november 28-ra esik, két amerikai sportoló pedig Nyíregyházán ünnepel. Őket kérdeztük a hálaadási szokásokról.

– Nagyon kedvelem a hálaadást – fogalmazott Bryton Hobbs, a Hübner Nyíregyháza BS kosárlabdacsapat irányítója. – Az ünnep összehozza a családot, és élvezzük egymás társaságát. Ezen a napon köszönetet mondok azoknak, akik lehetővé teszik, hogy boldog legyek, és azt az életet élhessem, amim van. Hálás vagyok Istennek a két gyermekemért, Jaydonért és Braydenért, valamint a családomért. Hiányozni fog a sok finomság, hogy együtt játsszunk a családdal és a televíziós meccsek. A pulykát nem annyira kedvelem, a hála­adásnapi menü nálam sajtos makaróniból, sonkából, csirkeszárnyakból, jamgyökérből és egyéb amerikai specialitásokból áll, desszertnek a csokitortát szeretem.

Nem az ajándékozásról szól

Hogy a hálaadás vagy a karácsony áll-e hozzám közelebb? Ez nagyon nehéz kérdés, de felnőttként talán inkább a hálaadás. Gyerekként a karácsony volt a kedvencem, mert örültem a kapott ajándékoknak, de most már nekem kell azokat megvennem – tette hozzá nevetve.

– Ez lesz az első hálaadásom a családom nélkül – ezek már Molly Lohman, a Fatum-Nyíregyháza röplabdázójának a szavai. – Az ünnep számomra a családról szól, valamint hogy hálát adjunk egymásért és az életünkért. Ilyenkor tényleg mindenki együtt van, a nagynénémék házában gyűlünk össze, jönnek a nagyszülők, a testvérek, az unokatestvérek. Egész nap játszunk, finomakat eszünk, és a legtöbben nézik az amerikai focit. Ha a városunk csapata játszik, akkor általában mindenki a tévé előtt szurkol, más esetben jellemzően csak a férfiak. A legnagyobb étkezés délután egy óra körül van, a menüből természetesen nem marad ki a pulyka, a krumplipüré, az áfonyaszósz és a sütőtökpite. Összességében ez az egyik kedvenc ünnepem, mert nem az ajándékozásról szól, hanem csak arról, hogy együtt legyen a család.

MK