Gettómelódiák: cipeli a zsidóság sorsát

Gettómelódiák címmel adott koncertet a napokban Újfehértón Klein Judit két társával a Holokauszt 80 Emlékév keretében a Nagykállói Zsidó Hitközség és az Újfehértó Zsidó Múltjáért Kulturális Egyesület szervezésében. Az előadás után beszélgettünk a műsorról a művésznővel. Először arra voltunk kíváncsiak, hogyan éli meg, hogy hétről hétre mindig újra és újra előadja ezt a fájdalmas irodalmi-zenés összeállítást.

Gettómelódiák: saját traumamegélés

– Igazság szerint nem hétről hétre mutatom be ezt a műsort, ha gyakrabban kellene, valószínűleg még jobban megviselne engem. Ha nem is olyan gyakran adjuk elő, azért van több meghívásunk szerte az országban. Ezt az eset én állítottam össze, és természetesen nem véletlen, hogy ezt a témát választottam. Valójában már régebben megszületett ez az összeállítás, jártam is vele az országot, a Holokauszt 80 Emlékév alkalmából azonban felújítottam és kiegészítettem. Ez az összeállítás igazából egy önelbeszélés, az én saját traumamegélésem. A műsor a fájó, tragikus múlt kimondása és feloldozása az önmagam számára, hiszen én is cipelem ezt az egész sorsot – válaszolta Klein Judit, aki mindig is felvállalta zsidó származást.

– A szüleim olyan családba születtek, amelyek átélték a nagy megpróbáltatásokat. Az apukám apró gyermekként élt a gettóban, de már voltak emlékei. Az anyukám bár a háború után született ugyan, de úgynevezett emlékmécses családként, vagyis a nagypapám első családját megölték. A nagyszüleim a megpróbáltatások közepette találkoztak, új családot alapítottak, s így született meg édesanyám. Mindezt a műsor elején el is mondom egy versben. ,Mindez a számomra egy nagyon traumatikus pontot jelentett, amikor már kezdtem öntudatra ébredni. A múlttal elég későn, a harmincas éveimben szembesültem, addig nem nagyon volt szó erről a családban. Amikor elkezdtem felfejtegetni, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hová kötnek a gyökerek, a családban olyankor mindenről szó volt, csak a lényegről nem. Elkezdett bennem valami nagyon-nagyon furcsa feszültség generálódni, és nem tudtam mit kezdeni vele. S aztán rájöttem: ha a múlt tragédiáját a saját eszközeimmel ki tudom mondani, akkor csak elviselhetőbbé válik a számomra, de elfogadhatóvá sohasem. S azóta a küldetésemnek tekintem: a zsidó kultúrával foglalkozom, azt népszerűsítem. Ez a kultúra nagyon mélyen bennem van, szorosan hozzám tartozik – vallott a gondolatairól Klein Judit, akitől azt is megkérdeztük, mennyire fogékonyak a műsora iránt a nem zsidó emberek.

– Mindenhol azt tapasztalom, hogy a hiteles őszinteségnek köszönhetően mindenki megérzi a saját kapcsolatát a mondanivalóval. Talál benne egy olyan fonalat, ami akár a saját életében emlékezteti valamire. Vagy ha csak meghallgat egy ilyen történetet, az elgondolkodtatja. A zene pedig egy univerzális eszköz, könnyű a dallamokon keresztül mesélni és beszélni, s így az emberek lelkéhez eljutni. Külföldön ezt az összeállítást még nem adtuk elő. Berlinben bemutattuk egyszer egy rövid verzióját. Az az igazság, hogy ezeket a verseket én írtam, a dalszövegfordítások verses változatát is én írtam. Az érzéseimet én csak magyar nyelven tudom megfogalmazni, nem tudom átültetni más nyelvre – mondta Klein Judit, aki szerteágazó munkásságába is beavatott bennünket.

– Sok mindennel foglalkozom a zsidó zenéhez kötődően. Van egyszer a Klein Judit és a Haverim zenekar, ami kifejezetten örömzenét játszik. Van egy színdarab, amit írtam, egy nagyon vidám történet, a címe: A három jiddise mame. Ez egy vidám mesélés az anyaságról és a zsidóság kapcsolatáról, meg úgy általában szól az anyaságról és a nőkről.

A művésznő elmondta azt is, hogy többször járt már Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében előadóként. Volt már Nagykállóban és Nyíregyházán is fesztiválokon, Újfehértóra azonban most kapott először meghívást.

– . Nagyon szép volt a táj, ahogy jöttünk a városba, az már külön tetszett. Ez a helyszín, a szolgáltatóház épülete is elnyerte tetszésemet, Ahogy beléptünk, megfogott a ház hangulata: van múltja, amiről mesél. Ahogy ide megérkeztem, abban a pillanatban megszerettem...