2024.10.13. 15:30
Aranyszállal szőtt élettörténet
Az elmúlt 25 év munkáiból válogatta ki a kiállítás képeit a textilművész.
Gyetván Magdolna textilművész munkái a Kállay Gyűjteményben láthatók
Fotó: Kelet-Magyarország/Sipeki Péter
Trójai Szép Heléna aranyban és kékben pompázik, Az elveszett illúziók a zöld árnyalatait megjelenítve gondolkodtatnak el – utóbbi alatt Shakespeare 119. szonettjének sorai: „Oh mennyi syrén-könyet ittam én, / Pokol-fekete lombikból lehűtve! / Fölváltva egymást aggály és remény, / S vesztésre válva vélt nyerésem üdve.” Az Íriszek című kép lila, bordó és zöld virágaival hívja fel magára a figyelmet, a Penelope arany- és selyemszálakból áll össze tökéletes egésszé, a Megtartó emlékezet pedig gyapjú- és selyemszálak harmóniájának lenyomata, alatta egy buddhista szerzetes sorai: „Mindazok, akik boldogtalanok, azért boldogtalanok, mert saját boldogságukat keresték; mindazok, akik boldogok, azért lettek azok, mert mások boldogságát keresték.” Itt van a hatalmas alkotás, az Út: rajta gyönyörű pipacsok. A terem másik oldalán pedig ott vannak azok az olajpasztell képek, amelyek vázlatként szolgáltak a falikárpitokhoz. A képek ideiglenes otthona a Kállay Gyűjtemény, az alkotó pedig Gyetván Magdolna.
Nehézfegyverzet
„A kárpit a nehézfegyverzet műfaja, hónapokig tartó munkával, nemes anyagból készül, feltételezve, hogy sokáig fennmarad” – hangzottak el az ünnepélyes megnyitón az ország egyik legelismertebb textilművésze, a Munkácsy-díjas Péreli Zsuzsa gondolatai. Megtudtuk: a textilművészet e különleges műfaját szövött gobelinnek vagy kárpitnak nevezik, az alkotói folyamat pedig nagyon hosszú: előbb jön a vázlat- és kartonkészítés, a festés, majd ezeket követi maga a szövés, amelyhez óriási türelemre és kitartásra van szükség, naponta ugyanis mindössze 2-3 centimétert lehet haladni. A textilszövést fonallal festésnek is nevezik, de amíg a festő kikeveri a színt a különböző árnyalatokból, addig a textilszövő 3-4 fonal összefogásából kapja meg a kívánt színt.
Emléket állít a pillanatnak
– Az alkotói folyamat és a végeredmény igényli a súlyos kereteket – mondta Halkóné dr. Rudolf Éva önkormányzati képviselő a megnyitón, és hozzátette: mindannyiunk élete egy út, s miközben végigmegyünk rajta, mi, átlagemberek sok mindent elfelejtünk. Nem tudunk minden fontos pillanatnak emléket állítani, a művészek viszont igen. – A kárpitok érzelmeket közvetítenek, és történeteket mesélnek el, s nem véletlen, hogy a leghíresebb múzeumok, kolostorok vagy kulturális gyűjtemények falait is ezek borítják – mondta, és arról is beszélt, hogy egy-egy kép elkészítése több hónapig, akár egy évig is tart, így maga az idő is súlyt ad a kárpitoknak. – Ha ránézünk ezekre az alkotásokra, azt érezzük, hogy életre kelnek a szövetek, és ez nem véletlen: Magdika egy láthatatlan erőt is belefon az anyagba, ezt pedig mindenki érzékeli, aki egy kicsit közelebbről szemléli őket – így fogalmazott Bocskai Magda, aki a textilművész barátjaként volt jelen a megnyitón, és aki a cím szimbolikus üzenetére hívta fel a figyelmet. – Ez a kiállítás nem csak kárpitok és vázlatok gyűjteménye: elmesél egy életutat. Sokszor küzdelmes az az alkotói folyamat, amíg az üres vászonból megszövött, kész kárpit lesz, s ennek a fázisait is láthatjuk a falakon – tette hozzá.
Sorsmetaforák a képeken
Gyetván Magdolna, mint mondta, a kiállításai megnyitásakor igyekszik keveset beszélni, mert úgy véli, a képei beszélnek helyette. – Keressük meg az életünkben az utat: vegyük észre a mélységeinkben, a magasságainkban, az álmainkban, az elveszett illúzióinkban, a hitünkben, és érezni fogjuk, jó utat választottunk-e. Én elhozom a kárpitjaimat, és hagyom, hogy hassanak a látogatókra – mondta, és hozzátette: a képek sorsmetaforákat rejtenek, amelyek egy-egy életútban, történetben mást és mást jelentenek, éppen ezért mindenki a saját történetét olvashatja ki belőlük. Megtudtuk: az elmúlt 25 év munkájából válogatta össze a kiállítás képeit, melyeken keveredik a valóság és a transzcendens világ, s melyeken keresztül szerette volna bemutatni a saját útját, éppen emiatt változatos a tárlat, ahol a legszemélyesebb érzései mellett a görög mitológia alakjai is megjelennek. – Benne voltak a lelkemben a színek – mondta, és ezt mindenki megtapasztalhatja, aki megnézi a kiállítást.