A padlás: receptre kellene felírni

Ha tehetném, beköltöznék a Móricz Zsigmond Színház padlására! Hallgatnám, ahogy Süni gyönyörűen hegedül, szurkolnék Rádinak, hogy sikerüljön kifejlesztenie a szuper számítógépét, segítenék Mamókának teregetni, hogy aztán esténként közösen falatozzunk a mennyei szilvás gombócból. Csak nevetnék a Témüllereken, akik azt hiszik, hogy ha vannak összeköttetéseik, övék a pálya, csodálattal nézegetném Robinsont, aki gép ugyan, de érzései vannak, és együtt üldözném Barrabást a Detektívvel és balkezével, Üteggel. S nagyon bíznék abban, hogy láthatom a bolygó szellemeket: a finom lelkű Herceget, a naiv, csupa szív Kölyköt, a mindig zsörtölődő, nyolcadik törpét, Lámpást, a jólelkű hóhért, Meglökőt, na és a Révészt, akiknek ugyanaz a vágyuk. Szeretnének eljutni oda, „ahol az elveszett játékok életre kelnek és körbe kigyúlnak a fények”. Oda, ahol várnak rájuk az örökre szépek. Azért szeretnék itt élni, mert ez a padlás jó padlás.

A padlás egy igazi otthon

Olyan halandók és halhatatlan lények misztikus, varázslatos kuckója, akiknek „olyan tiszta és romlatlan a szíve, mint a gyerekeknek”. Ahol csak olyanoknak van helyük, akik a manapság egyre kevésbé trendi értékek szerint élnek: hisznek a barátságban, a szeretetben, abban, hogy másokat segíteni és nem eltiporni kell. Akik azt keresik, ami összeköt és nem azt, ami elválaszt, és akik tudják, hogy ott a helyük, ahová születtek, mert ott van dolguk, ott vannak álmaik. Egy jó padlás igazi otthon, ami azt üzeni, hogy amíg vannak mindenkire főző nagymamák, új utakat kereső fiatalok, és a gyűlölködőket maguk közül kivető közösségek, addig bármennyit is ármánykodnak és rombolnak a Témüllerek, nem nyerhetnek. Tudom jól, hogy ez egy mesevilág: ha ma körülnézünk, nem csak ezt látjuk. De ha két és fél órára beköltözünk a nyíregyházi teátrum felső szintjére, elhisszük, hogy létezik és vágyunk rá, „mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk, mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk”. 

Egy távoli táj 

A padlást, Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter félig mese-félig musicaljét több mint 36 éve mutatták be a Vígszínházban, és azóta sokszor sajnálkoztam, hogy valamiért mindig lemaradtam róla, de ezt most már egyáltalán nem bánom, sőt! Örülök, hogy a Móricz Zsigmond Színházban élhettem át először ezt a varázslatot. Mert Gémes Antos rendezése csupa-csupa öröm, csupa-csupa szeretet. 
Ötletesek Michac Gábor jelmezei – a négy bolygó szellem és Robinson telitalálat –, praktikus a többszintes díszlet – Boldizsár Zsolt érdeme –, és gyönyörűek a fények, amikor újra és újra kigyúlnak: a néző úgy érzi, ennek a mesének ő is a szereplője. Dúdoljuk az ismerős dalokat, felszabadultan nevetünk a néha csetlő-botló szereplőkön, és amikor megszólalnak a Fényév távolság első akkordjai, egyszerre szorul össze több száz torok. Mert a kedves szellemeket az évszázadok óta tartó bolyongás után befogadja egy távoli táj, de amíg velünk lehettek, elérték, hogy soha ne felejtsük el őket. Ahogy azok is velünk maradnak, akiket nem visz el a Révész: ők itt, ezen a világon teszik a dolgukat és váltják valóra az álmaikat, s ezzel néha másokét is, megmutatva, hogy amire vágyunk, sokszor ott van előttünk. 

Hol minden szellem látható 

A padlás a jó emberek himnusza, amit Nyíregyházán remek művészek töltenek meg hittel, szeretettel. Amikor én láttam az előadást, Bach Zsófia, Horváth Margit, István István, Horváth Viktor, Szabó Nikolett, Gulyás Attila, Nagy Márk, Urmai Gábor, Tóth Károly, Törő Gergely Zsolt és Jenei Judit mellett Dánielfy Gergőt ünnepelte a közönség – a Rádióst kettőzött szerep­osztással játsszák, s alig várom, hogy Gulácsi Tamással a főszerepben is megnézhessem A padlást. 
És mindenkit erre biztatok, sőt, receptre írnám fel, mert az előadás képes arra, amire manapság égetően nagy szükség lenne: boldogsággal tölti el a szíveket. A nyíregyházi színház padlása olyan hely, hol minden szellem látható, egy olyan hely, hol minden szólam hallható. Egy hely, hol nem fáznak a csillagok, s egy hely, hol emlékünk majd élni fog.

Padlás-történelem

• A padlás ősbemutatóját 1988. január 27-én tartották a Vígszínházban
• A rendező Marton László volt 
• A musicalt Presser Gábor és Sztevanovity Dusán 1986 nyarán írták meg Zsennyén. 
• Rádiós szerepét Presser Gábor saját bevallása szerint Kaszás Attilára írta
• Radnóti Zsuzsa édesanyja több alkalommal is megvendégelte az alkotókat szilvás gombóccal, ennek emlékére született a musical egyik népszerű dala
• A darab 1000. előadását 2021. november 20-án ünnepelték