Mindenkinek megvan a maga szentélye

– Nálunk otthon mindig gomolygott a szó, az édesapám dolgozószobája volt számomra a szentély, a Sanctum eseményein pedig azt keressük, hogy a meghívott vendégeink számára mi volt az a hely, ahol eldőlt, mi lesz az útjuk, az, hogy mivel szeretnének majd foglalkozni – ezzel vezette be az irodalmi délutánt szombaton a Váci Mihály Kulturális Központban Juhász Anna. Az irodalmár édesapja a Kossuth-díjas költő, Juhász Ferenc volt, népszerű sorozata, a Sanctum pedig közel száz helyszínen vitte már közelebb az érdeklődőket az irodalomhoz – Nyíregyházán Bakos-Kiss Gábor színház- igazgató, Lutter Imre műsorvezető, előadóművész és Kiss Eszter Júlia mellett a város híres szülötte, Krúdy Gyula volt a főszereplő. Nyíregyháza a közös pont. 

Elérzékenyül, ha a gimnáziumi éveire gondol

Természetesen nem véletlen, hogy egy-egy városban kikkel beszélget Juhász Anna: szombaton olyan vendégeket hívott, akik kötődnek Nyíregyházához. – Sok-sok évvel ezelőtt ebben a teremben balettoztam – mondta Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, aki viccesen azt szokta mondani az ismerőseinek, hogy Tirpakisztánból származik. – Büszke vagyok arra, hogy itt születtem, s hogy a Krúdy-gimnáziumba jártam, még ma is elérzékenyülök, ha a középiskolás éveimre gondolok. Számomra a „krúdyság” magától értetődő, hiszen Durucz tanárnő jó értelemben vett megszállottsággal ápolta a Krúdy-örökséget, és bár matekos osztályba jártam, a vers- mondás és a színház szeretete a gimnáziumban ivódott belém. Azóta is folyamatosan a színházcsináláson jár az eszem, és nem titkolt tervem, hogy egyszer egy komolyabb darabbal tisztelgek majd a kiváló író emléke előtt – mondta. 

Nem tud innen elszakadni 

Lutter Imre is Nyíregyházán született, ő a Zrínyi Ilona Gimnáziumba járt, és ahogy fogalmazott, annyira erősek a gyökerei, hogy soha nem tudott igazán elszakadni a várostól. – Mindig a szüleim, Váci, Krúdy és Móricz gyereke maradok, álmomban pedig gyakran előkerül az a szoba, ahonnan reggelente az egyik barátommal iskolába indultunk. Én ebben a városban kaptam meg azt a lüktetést, ami a mai napig jellemzi az életemet, és nagy fájdalmam, hogy azt az ízes beszédet, amit egyébként nagyon szeretek, meg kellett tanulnom elhagyni, mert az ország másik felén élők nem biztos, hogy értenék – mondta. Kiss Eszter Júlia, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja debreceni, s számára a nagyszülei hencidai otthona a szentély, mint mondta, az ő gyökerei ott vannak. – Tapostuk a szőlőt, vártuk a teheneket, a testvéreimmel és az unokatestvéreimmel azt csináltunk, amit akartunk, mert biztonságban éreztük magunkat. Ha egy-egy szerepre készülök, innen indulok el, s ezek az élmények határozzák meg, a színpadon mit tudok kihozni magamból – mondta a színésznő, és hozzátette: amikor egy év szabadúszás után megérkezett Nyíregyházára, azt érezte: hazajött. 

Legendás alakok 

Az elindulást jelentő helyszínek és meghatározó irodalmi élmények mellett szó esett a kedvenc ételekről is – itt a közös pont a töltött káposzta volt. Bakos-Kiss Gábor elmondta, hogy amikor a vidéki színházigazgatók találkozóját Nyíregyházán rendezték, az édesanyja egy nagy adagot készített e finomságból, a kollégái pedig a megbeszélés után főként azért hívták fel, hogy a káposztát dicsérjék. Kiss Eszter Júlia a mátészalkai nagymamája ételeiről és zserbójáról mesélt, Lutter Imre pedig az édesanyja tejfölös habart bableveséről mondta azt, hogy nincs párja. 
Szó esett persze a magyar irodalom legjelentősebb íróiról, költőiről is. Juhász Anna a magyar irodalom legendás alakjainak nevezte Krúdyt, Karinthyt, Adyt, Gárdonyit: olyan művészek mindannyian, akiknek nem volt elég a 24 óra arra, hogy éljenek, alkossanak. Szenvedélyesen dolgoztak, szenvedélyesen szórakoztak, de nagyon sokat köszönhetünk nekik: kiváló verseket, regényeket s olyan irodalmi alakokat, akik nélkül szegényebbek lennénk.