Elegáns, pedáns ember volt, a cipője mindig fénylett

Országszerte tartanak megemlékezéseket a 100 éve született Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költőről, Váci Mihályról – így van ez Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is. A rendezvények nagy részét a Váci Mihály nevét viselő társaság és kulturális egyesület koordinálja, amelynek alapítója és évtizedek óta elnöke Stick Gyula. 

Élvezettel hallgatták

A méltán híres költő műveit sokan ismerik, de mint magán­emberről viszonylag keveset tudni róla. Stick Gyula azon kevesek közé tartozik, akik személyesen is jól ismerték Váci Mihályt, a testvérét, Andrást és a szüleiket, már csak azért is, mert 1961 és 1966 között szinte családtagként a Váci családnál nevelkedett. Tőle Váci Mihályról mint magánemberről igyekeztünk megtudni egyet s mást. Elmondta, hogy Váci Mihály türelmes, jó kapcsolatteremtő és kitűnő beszédkészségű volt. Az író-olvasó találkozókon elmondott beszédeit és a résztvevőknek adott válaszait élvezettel hallgatták. Amikor hazautazott Nyíregyházára, a szülei házában aludt. Többnyire késő este érkezett meg, mert előzőleg a pesti szerkesztőségben elvégezte feladatait. Másnap reggel az édesanyja, Zsuzsika néni minden olyan étellel ellátta, amit Misi a gyerekkorától kedvelt, így kolbászos tojásrántottát, vagy lecsót készített neki, de gyakran szalonnát is pirított. Nemegyszer fokhagymás pirítós kenyér is került az asztalra. Mihály a fokhagymáról akkor mondott le, ha valakivel megbeszélésre készült. Délelőtt 11 óra körül elindult, s felkereste azokat, akikkel már Pestről telefonon megbeszélte a találkozót. 

Kedves, segítőkész

Erre a legtöbbször Nyíregyházán az Omnia cukrászdában került sor. A baráti összejöveteleken Váci Mihály sört és konyakot ivott, de igen mértékletesen. Ha író-olvasó találkozó szerepelt a programjában, jöttek érte autóval. A szülők Bartók Béla utcai házában az édesanyja kialakított számára egy fogadóirodát, ahol az emberek Váci Mihályt mint országgyűlési képviselőt kereshették fel, s mondhatták el gondjaikat, bajaikat. A vendégeket süteménnyel, kávéval, üdítőitallal vagy alkalomadtán egy kis pálinkával kínálták. Minden hozzája forduló azzal a benyomással, véleménnyel távozott, hogy Váci Mihály rendkívül kedves, segítőkész, jóindulatú ember. Soha senki búját, baját nem igyekezett lerázni magáról. Mindenkinek a tőle telhetően igyekezett segíteni. Váci Mihály a pihenés óráiban az édesapjával együtt élénk figyelemmel kísérte a zöldfény-­kibocsátó világvevő rádiójuk politikai, kulturális és művészeti műsorait. Ha valamiben eltért a véleményük, azt is indulat nélkül megbeszélték. Nem olyan ember volt, aki csak testben van ott valahol, de a gondolatai már a papírra vetendő új verseken járnak. Figyelemmel viszonyult a felmerülő témákhoz. Előfordult, hogy Amerikában élő magyarok vetettek fel neki különböző dolgokat, s ő őszintén elmondta nekik is a saját véleményét, meggyőződését. 

Elegáns, pedáns ember volt

Váci Mihály az öltözékére sokat adó, elegáns, pedáns ember volt. A cipője fénylett. Mindenhol szalonképesen jelent meg, s komoly értelmiségi ember benyomását keltette. Viszont a nyakkendőviseléstől gyakran eltekintett és kihajtott gallérú ingben mutatkozott. De nyilván, ha az alkalom és a hely megkövetelte, ő is nyakkendőt kötött. Amikor Budapestről hazajött a szüleihez, minden alkalommal hozott ajándékot. Hol bonbonnal lepte meg édesanyját, hol virággal. Ha külföldön járt, kardvirághagymát, rózsatövet hozott az édesanyjának, aki azokat a ház udvarán lévő kertben elültette. A portán mindig rengeteg virág pompázott. A környéken lakók egy része halottak napjára Zsuzsika nénitől szerezte be a szerettük sírján elhelyezendő krizantémot. A különleges virágjainak csodájára jártak. Amikor fagyveszély közeledett, a férje, Miska bácsi takargatta be őket földdel.

Büszke volt az alkotásaira

Váci Mihály valamennyi megjelent könyvéből dedikált példányt adott Stick Gyulának. A műveit büszkén mutatta a szüleinek is. Stick Gyula szíve csücske volt A zsezse madár című, s az ma is. A zsezse vonuló madár. A raja csak bizonyos évenként vonul át hazánk fölött. Egy madarász befogott egy példányt. Váci Mihály megvette tőle, s mondta az illetőnek, hogy egyik orvos barátjának ígérte odaadni. Váci Mihálynak egy barna zacskóban volt a tízóraija. Mihály kivette belőle az élelmet, és a helyére beletette a zsezse madarat. Kifizette az árát, de Misi kitárta a zacskó száját és elengedte a madarat. Azt mondta, ha igen ritka ez a madár, kevés van belőle, akkor a természetnek nagyobb szüksége van rá, mint az orvos barátjának.

Cselényi György